A nátha elmúlt, köszönhetően a dupla adag antibiotikumnak, és minden bevethető házi praktikának, de reggel csöpögő orral ébredek. Telfsat a varázsszó. Mire Kecskemétre értem elfújtam egy 100-as zsepit, de hatot.
Délben már csak szűrt leves. Jól átszűrték, még színe se nagyon volt. Sebaj, a kórteremben mindhárman koplalunk, és holnap már vacsizhatok. De, miért kell 12 órával korábban borotválkozni? Kinő mire felvágnak.
2. nap
Első vagyok, Dormicumtól bátor, a műtőfolyosó üres, de benn mindenki kedves, és gyorsan elalszom. 2 óra múlva ébren vagyok. Semmim nem fáj, nem is kérek fájdalomcsillapítót. Ennek ellenére lehet volt az infúziómban, de legalább lé is volt benne, és éhes sem voltam, meg nem is hánytam. Tapogatva magam nem érzem a hasam, de opsite-t kaptam. Mennyei boldogság, zuhanyzáskor nem ázik be, nyugodtan pancsolhatok majd.
Az előre megírt sms-eket elküldtem (Kinn vagyok, jól vagyok, de hagyjatok még aludni. Puszi, Anett), és kolléganőm óvó felügyelete mellett aludtam tovább. Estig nem is nagyon emlékszem semmire.
Köhögni kellene, de fekve nem szakad fel torkomról a slejm. Nemsoká vacsora, előtte kiveszik a katétert, felkelhetek. Jó lesz. (Azt hittem.)
De, nem nekem. Én holnap reggelig nem ehetek, és nem is kelhetek fel, de jó hír: kaphatok fájdalomcsillapítót. Nem értik, hogy nem fáj. Nem kérek.
Hogy számolok el Évi néninek? Megígértem neki, hogy járkálni fogok már ma.
A kaját viszont nem adom alább. Nem lesz itt semmi komplikáció, nem kell reop., az altató hatása pedig már kiment, lehetne ennem, különben holnap a gyomrommal több baj lesz, mint a műtéti területtel. Dugiban eszem is 6 sajtos tallért.
A biztonság kedvéért, hogy nyugodtabban oldalra tudjak fordulni az éjszakás nővértől kértem egy enyhe fájdalomcsillapítót. Erőset kaptam. A Novocain hónaljig égette a vénám, és a felénél már repkedtem. Miért nem hiszik el, hogy nem fáj? Legalábbis nem annyira, hogy le kelljen lőni!
3. nap
Hajnalban is ettem pár karika sajtos tallért. Még jó hogy szeretem.
Nem mondtam el, de biztos megérezték, és büntiből katéter maradt, braunül ex. Engesztelésképpen kértem fájdalomcsillapítót. Nem fájt, de hátha ők ettől boldogabbak lesznek. Szerencsére most tényleg az enyhébbet kaptam (Voltaren), farba, és nemsoká teljesen egyedül felkeltem, alaposan lezuhanyoztam.
Kaptam reggelit. Mégis szeretnek.
10 órakor 3. kört tettem meg a folyosón, és jelentkeztem hogy most vegyék ki a katétert. Nem vagyok jó beteg, de Évi néninél még lehetek fasza csaj.
Pisilés könnyedén letudva, katéter nélkül pedig sétálás közben is laza vagyok. Rovom a métereket.
Ebéd előtt megérkeztek anyuék, kimentem eléjük, és búcsúzáskor lekísértem őket a parkolóba is, hogy biztos megnyugodjanak jól vagyok.
Tényleg jól vagyok. Sokkal rosszabbra számítottam, de mielőtt még Joék is ideérnek alszom egyet.
Jóe ébreszt, lementem velük az udvarra. A nevetés nem esik jól, de nagyon örülök nekik. Kb. 1 órát voltak, jól esik egy újabb alvás, de rettentő a fekvés. Amint megtámasztom a hátam szúr a rekeszizmom, gátorüregem, és mindkét tüdőcsúcsom. Túl lélegeztettek.
Estére már egyedül vagyok a kórteremben, de így sem merek pukizni, pedig feszít a hasam, de félek hogy fájna. Zuhanyzás után hasra fekszem, nehezen megy, de megoldja a problémám. Lehet a biztonság kedvéért kért Diclofenac is segített.
4. nap
Egyre virgoncabb vagyok, de produkálni kellene valami WC csészébe. Ott van az a kijáratnál, de még ragaszkodom hozzá. Pezsgő-kúp oldja a kötődést.
Egész nap sétálok a folyosón, és a parkban, egyre jobban vagyok, pedig nem is voltam rosszul.
5. nap.
Haza. Öcsi késik, de legalább az onkológiáról van időm elkérni a kontroll kémcsöveket.
Odakinn esik. Nem tudok kimenni a gyógyászati segédeszköz boltba haskötőt venni, pedig a magyar utakon arra szükség van, így a bejárat mellé 100 m.-re kocsival megyünk érte.
És ha már a magyar utaknál járok: nem volt elég a haskötő, még így is fogtam a hasam, és autópályán jöttünk!
Idehaza finom ebéd várt, és az ágy, amin 2 éjszakát is nehéz eltölteni, de most 2 hétre lesz nyughelyem.
Adri kicsivel utánam érkezik, végre megölelhetem, és jöhet egy kis pihi.
De, jó hogy még mindig szúr a rekeszizmom, és a tüdőcsúcsom, így az ágy már nem is zavar.
Este túlestem az első magamnak adott subcután injekción. (A vénás könnyebb, másnak adni meg pláne, de már csak 9 lesz.)
6. nap
Az én eredeti tervem szerint Szolnok felől mentünk volna tegnap haza, és kicseréltük volna a táskákat. De, nem így történt, így ma apuval visszajöttem Szolnokra, elhoztam a lájtos teendőimhez előkészített csomagom, és visszafelé tréleren az autóm is követett bennünket. Ha lehet fokozni: ez az út még rosszabb volt, mint a tegnapi.
7. nap
1 kis ülés, 1 kis járkálás, 1 kis pihi felváltva. És persze anyu folyton kínál valamivel. Nekem meg fogyni kellene, vagyis már a műtét előtt is kellett volna, de így jártam, most viszont nem hagyhatom annyiban, ha 6 nap alatt legalább már a gyomrom összeszűkült.
Azért hogy egy kis haladás is legyen Öcsinél nyitáskor kifújtam 30 tojást (nyugi, fecskendővel).
2. hét
Nagyjából a 7. nap ismétlése, de már vezettem, és a haskötőt sem hordom.
Szerencsére nem nagyon nehéz visszafognom magam: ülni nem tudok sokáig, járkálni a hasam fogva nem olyan kényelmes, és még sietni sem tudok, de minden nap egyre könnyebb, és már kifújtam 300 tojást húsvétra.
Varratszedés óta a seb sem húzódik, és már nem is kötözöm, de a legborzasztóbb, hogy hason még nem tudok feküdni, és oldalt sem az igazi, ezért leginkább filmet nézek amikor pihenek.
Kicsit aggaszt, hogy szinte semmi eltervezettel nem haladtam, de legalább továbbra is jól vagyok.
Érzésem szerint sokkal könnyebben vettem, mint elképzeltem, vagy munkámból adódóan tapasztalom.
Szerencsés vagyok.
"Betegségem" alatt kéretlenül is sok segítséget kaptam, minden napra jutott valami amiért hálával tartozom, és nem is gondoltam, hogy ennyien tudják a telefonszámom, de nagyon jól esett még a közvetített törődés is.
Sorolhatnám, mint az Oscar gálán: Köszönöm a szomszédoknak, gyermekkori tanítóknak, nem utolsó sorban szüleimnek, stb, stb, hogy ...
De, én kolléganőmnek szeretnék köszönetet mondani, hogy velem volt a legnehezebb napon.
Köszönöm Anikó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése