Barát-réten a karthauzi kolostor keresztjét egyébként is meg akartam nézni,
és ha már itt voltam csak felmenni a Vaskapuhoz, de éjjel esett ezért úgy döntöttem kihagyom a jelzetlen úton emelkedést, inkább a P+-on elmegyek a Völgyfő-házig
onnan pedig fel az Ódorvár-hegyre.
Egészen az elágazásig szép kis ösvény vezetett, de csak a harangvirág
biztatását követve gázoltam át rövid naciban a csalán-szeder kombón.
Persze pár méter után sűrűbb lett az erdő és tisztább az ösvény
egészen a Tábor-hegy derekáig.
De, ahogy lehet fokozni a hegyi gyalogtúrával járó kellemetlenségeket, úgy a leküzdésük jutalmául kapott élményt is.
Egyébként is, ilyen alternatív útjelzés követését nem lehetett kihagyni.
Az Ódor-hegy tövében a lejtés kicsit elgondolkodtatott, de addig süllyedtem a lepkéket követve
hogy eldöntöttem nem megyek vissza, ha nem ez az út visz a vár hegyre, akkor nem oda megyek, de egyébként is úgy éreztem jó úton haladok.
A sztrádára kiérve meg is nyugodhattam, egyenest szemben voltam a csúcs alatti pihenővel (Ahol a tetőtérben még szálláshely is volt.), meg lesz a tervem.
Nem mulasztottam el a csúcs meghódítását sem,
és bár az előbbi panorámát nem múlta felül, de nem is bántam meg.
Visszafelé a Z biciklis úton jöttem a zöld L kereszteződésig
remélve meglesz a Szt. Erzsébet forrás is, de még szerencse, hogy volt nálam tablet, mert a térképem igen pontatlanul jelölte a felkeresendő helyet.
A víz szokásos mód hűvös és finom volt, én pedig elégedetten indulhattam vissza az ismert úton kocsimhoz.
Felsőtárkányban a NP látogató központjában még kértem pecséteket, és a forrástúrán kihagyott tavat is körbe jártam (nem csak hogy meglegyen a jelszó).
Hangulatos lenne, de itt mindig sokan vannak. (Ettől eltekintve, szép volt ez a nap.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése