Gyorsan, haladósan.

Egyszer már sikerült, sikerülni fog most is munkaidő után letekerni Bugacra. Ma már nem álltattam magam hogy korán fogok végezni, csak azt reméltem 3-kor elindulhatok, és mondjuk előtte lesz egy manikűröm. Sikerült, de szerencse hogy rögtön lefényképeztem, mert már zuhanyzás közben néhol meggyűrtem.

A kórházban még megolajoztam a láncot, beállítottam a tükröt, és sipirc.
Tószegig simán ment minden, de azért rövidítettem a halastó felé.
Tiszavárkony is gyorsan megvolt, eddig haladtam szépen 18-s tempóban.
Tiszajenő letudva, néhol éreztem a szembeszelet, de még nem okozott gondot.
Tiszakécskén azért már jól esett az uzsi, és 10 perc pihi, de haladni kellett, hogy Alpáron még nyitva találjam a boltot és hűtött vizet vehessek.
Lakiteleknél már éreztem, hogy nincs minden rendben, de haladni kellett, toltam kicsit a nadrágon és nem törődtem a hasammal.
Tiszaalpár előtt azonban meg kellett álljak, és 10 percig azt hittem innen már nem is megyek tovább. Ahogy enyhült a görcsöm nem vártam tovább, lassabban, mereven, de tekertem, és mikor fordítottak a táblán a közért ajtajában voltam. Kaptam vizet. Aranyosak voltak. A szökőkútnál ettem és megmozgattam magam, de az idő továbbra is sürgetett.
Kiskunfélegyházáig 1 óra lemaradásban voltam a tavalyihoz képest, de annyival majdnem később is indultam, csak sajnos ugyanakkor sötétedet. A víztorony felé itt is rövidítettem, de a várost így is holdfényben hagytam el. Viszont két lámpám volt, jó helyeken, és nagyon szépen világított a hold is.
Próbáltam sötétben is figyelni a sebességre, de hamar rájöttem már teljesen mindegy mikor érek oda, sötét van, és az is marad, csak figyeltem az utat és mentem. Tavalyról sok kerülgetnivalóra emlékeztem, de vagy kijavították őket, vagy rosszul emlékszem, mert most csak Bugac után, a pusztáig volt kátyú, de ott aztán rendesen.
3/4 11-re értem Bugacra, kicsit szusszantam a bolt előtti padon, de a javát meghagytam a sátorállítás utánra. Most hogy csak Ősök napja van aránylag kevesen voltak a téren, és a sátorvárosban is, de még szólt a zene, és a fürgébbek ropták a táncot. Én csak pár pillantást vettetem rájuk, megörültem az egyik jurtának,

és siettem építkezni. Elfáradtam, fáztam, de boldoggá tett hogy a kerítés mellett leltem helyet, és még a szomszédaim is ébren voltak. Ők is nemrég érkezhettek, és Szolnokiak. A mélyebb ismerkedést azonban holnapra hagytam. Hozzájuk képest gyorsan felállítottam sátram, és a mai nap utolsó sietős dolgát a zuhanyzást is letudva nyugovóra tértem.
Fantasztikus nap volt. Nem javítottam a rekordomon, de élveztem, és volt miért köszönetet mondjak.