Középkori templomok útján Szlovákiában 2 nap

Első éjszaka idegen helyen mindig nehezen telik, de ez sosem a szállás hibája. Enyhén lelakott, de tiszta, normális munkásszálláson háltuk a Szlovákiai 2 éjszakát. Időnk legkevesebb részét töltöttük itt és a célnak tökéletesen megfelelt. Volt ágyunk, asztalunk, székünk, szekrényünk, tiszta ágyneműnk, az ajtót tudtuk zárni, a konyhában volt hűtő, tiszta a zuhanyzó, wc, közösségi helyiség, kényelmesen elfértünk, átszellőzött a lakterünk és mi kellhet még? Talán szúnyogháló, és sötétítő függöny. De, nem voltak szúnyogok, úgyhogy ezek sem igazán.

A reggeli finom volt és bőséges, még útravalót is csomagoltunk belőle, de tempósan mert feszített volt a mai program. 

A szomszéd község Pelsőc templomát néztük meg először. Nem tudom ma milyen templomba járnak az itteniek, mert a térképen nincs másik, ezt pedig nem látom élőnek. Annak ellenére sem hogy a XIII. században épült templom még pusztultában is impozáns. Az itteni műemlékvédelmi hivataltól idegenvezetőt kaptunk mára, ő aprólékosan bemutatott mindent miközben mi egyik ámulatból a másikba estünk. Elképzelhetetlen az akkori jólét, és rettentő a mai világgal szembeni kontraszt. 

Észak felé haladva mellettünk a keleti hegy vonulta tartotta bennem a lelket. Na nem volt ez azért olyan vészes, még a meleg ellenére sem, csak így jobban hangzik, de a hegy akkor is gyönyörű volt. Az út mellett rét, falu, rét, falu váltakozva, de közvetlenül mögötte, szinte már megfogható közelségben, rendíthetetlenül hirtelen ott volt a hegy. Mintha a semmiből, pedig már 2 napja benne/közte vagyunk. 

Csetnek előtt kitértünk Ochtinska (akkor mondták a Magyar nevét is, de elfelejtettem) nevű községbe is templomnézőbe. Odafelfelé bőszen imádkoztam, hogy itt is valami szépet lássak, nem mintha maga a táj nem lett volna elég szép, de megkaptuk. A kis templom ezerévek nyomaival már nincs is rá több jelző mennyire volt gyönyörű. 

Csetnekig újra lejtett és hogy bevárjuk egymást megkerestük a temetőben elrejtett ládikát. 

Aztán jött a templom. Eddig volt már bezárt, kör, félbehagyott-újrakezdett, kicsiny, és most itt egy szinte palota. Vannak ismétlődő motívumok, de mégis hasonlóságában mind más, mind gyönyörű, egyszerű, és mégis impozáns. Itt is felújítási munkálatok folynak, de idegenvezetőnk bemutatása ezt feledtette velünk.  

A templom megtekintése után jó sok pihenőt kaptunk, volt aki kocsmázott, aki vásárolt, szétnézet, vagy csak pihent, 

de kellett még erő Gecefalváig. Ez volt a nap utolsó bemutatott temploma, de ettől még nem kapott kevesebb figyelmet, tiszteletet. 

A rejtés meglelése után mindenki önállóan, vagyis kisebb csoportokban, de szabadon indult vissza a szállásra. Én a túránk két vezető Jánosával mentem, és útba ejtettük Rostárt, egy láda kedvéért, 

majd Csetneken kocsmáztunk és majdnem egy trappban visszatekertünk Gémeshorkára. Fárasztó, de annál érdekesebb, élvezetesebb utunk volt, és olyan hamar megérkeztünk, hogy Pogacsa1-l volt időnk gyalog is ládázni egyet. 

Visszatértünkben bekukucskáltunk a szállásunkat biztosító cég udvarán, 

és vacsora után a mai kocsmázás alkalmával megtudtuk a Szolnoki papírgyárral testvéri kapcsolatban voltak, többször csereüdültek nálunk, és aránylag jól ismerik Szolnokot. Meglepő volt, de ma legalább nem estem hasra, és még sütizni is volt idő (na nem mintha az olyan finom lett volna).