Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2017. augusztus 25., péntek

Középkori templomok útján Szlovákiában 1 nap

Az 500-s köröm Jászapáti reggelén jött az ajánlat, melyre rögtön választ kellett adni, de ilyen olcsón ilyen érdekes dolgot nem lehet kihagyni, és ráadásul még Adrinak is volt kedve hozzá.
Mi Kompoltról indultunk, majd a korai Egri találkozót követően átszálltunk, és további pár órás út után Bánrévén keresztül már Gémeshorkán is voltunk. Gyorsan lepakoltunk és kocsival délre Gömorrákosra értünk ahol végre lekerültek a kerékpárok és megmozgathattuk lábainkat. Egyenlőre csak a biciklik templomhoz feltolásával, mert ott még meg kellett várni a sofőröket, akik hazavitték az autókat. Kicsit komplikált volt ez a kezdet, de azután hogy láttuk hol kell majd visszatekernünk nem ezen főtt a fejünk. Mindenesetre míg vártunk megkerestük az itteni ládát, és benéztünk volna a templomba, de annak ellenére, hogy egyeztettük a látogatásunk mégsem volt elérhető a kulcs. A templom egyébként kívülről is megdöbbentő, és a tájékoztató tábla képei alapján is örültem hogy ennyi idő elteltével még áll, és legalább ennyit láthattam bellőle.



Süvétéig volt részünk fel és le szakaszokban egyaránt. A melegben jól esett a lejtős rész, de tudtuk mi jön utána, és az bizony nagyon jött. Amíg oda nem értünk. Aztán persze a leküzdése csak lassan. Egyszer azonban mégiscsak megérkeztünk a rotundához. Szerencsére itt még dolgoztak a restaurátorok így kívül-belül megcsodálhattuk a munkálatokat és az eredményt is. Lenyűgöző ez a több ezer éves letisztultság, a sokfélét átélt falak közötti nyugalom, a kifejezőerő, és elszomorító hogy akik itt élnek semmire nem becsülik.




Mivel a vacsihoz sietni kellett nem sok időt kaptunk ládázni, de megpróbáltuk. Sikertelenül.
Szállásunkig azonban nem adhattuk fel. Mindig elcsodálkozom rajta hogy a közutak miért nem a völgyben vezetnek, amikor a falvak is szinte mind ott vannak. Emelkedni akkor is kellene, de egyenletesebben (viszont hosszabb lenne az út). Ezek után már gondolom nyilvánvaló milyen terepen jártunk, amit egyébként így is élveztem, és vacsoráig még tusolni is volt időnk. Ettől a résztől kicsit tartottunk ugyanis érkezésünkkor nem volt víz és csak  remélhettük legalább hideg estére már lesz.
A vacsora nem volt sok, de finom, és legalább egy morzsa sem veszett kárba. A kapcsolatépítő kocsmázás után pedig jól esett az alvás.



Nincsenek megjegyzések: