Avar kupa 2015

A mai nap élményeire próbáltam Trisztánnak is felkelteni az érdeklődését, de a vége az lett, hogy még Adri is inkább velük ment cirkuszba, így egyedül indultam, jócskán késve Mátrafüredre. Sőt. siettemben ennivalót is elfelejtettem bekészíteni, még az volt a szerencse, hogy teát, meg vizet már korán reggel eltettem. Gyöngyösre viszont így épp jókor érkeztem, hogy Anikót felvegyem a buszpályaudvaron és kamatoztathassa mellettem helyismeretét. (Amire végül Kareszék jól látható várakozásának köszönhetően nem volt szükség.)
Bár a kiírás alapján 10-ig lehetett indulni, mikor mi a rajt pavilonhoz érkeztünk még jócskán készülődtek a versenyzők,

de szerencsére minket Anka már regisztrál, így hamar indulhattunk. Először, mint nagycsaládosok mindenki, majd 1 perc múltán spuri utánuk én is. Igaz nem kapkodták el, de igyekeztem is, miközben felfelé azon tűnődtem mik ezek a barna vonalak a térképemen? Kiérve az első villanyvezeték kereszteződéshez meg is állítottam őket és ráböktem a térképemre, hogy szerintem itt vagyunk, de szerintük is úgy van-e. Úgy volt, ám hiányosságomról azért hallgattam, és a nemsoká utunkat keresztező vastagabb barnaságnál már le is esett, hogy persze, hogy a földdel kapcsolatos, hisz ezek a szintvonalak. És bizony akadt belőlük jócskán. Én meg nagy merészen mindkét botomat a kocsiban hagytam direkt, mondván múlt héten is volt 400 szint, ma nem akarok semmi fölösleget cipelni, és nem hátráltatni annyira a csapatot. Nem tudom mire számítottam a Mátrában, de azok a vonalak nagyon ott voltak előttem a térképen, és bizony a belátható hegyoldalak sem ígértek mást, mint sokat felfelé.

Mindegy, mentünk sokat-kevesebbet használt utakon, és persze csak úgy az orrunk után is előre, néha még hátra is, árkon, bokron, patakon át.

Az előbbiekből már jócskán kiderült sokat kell még nekem tanulni, de jó lehetőség volt ez a gyakorlásra. Pláne, hogy voltak gyors lábú csapatagok, akik míg én szuszogtam és szerintem már inkább hyperoxigenizáltomban igyekeztem koncentrálni, megfigyelni, de főképp gondolkodni, hogy akkor merre és miért arra, meg hol is van az a bója már lyukasztottak, és mehettünk tovább, hogy minél több találatunk legyen. Szépen szaporodtak is a lukak kartonunkon, de azért 1-2 virág sem maradhatott ki, szigorúan persze csak akkor mikor egyébként is álltunk, tehát nem teljes a késő őszi paletta.

Az utolsó nekirugaszkodáshoz felkaptam egy husángot, de a távolságbecslésnél már el is hagytam. Onnantól úgy is lefelé vezetett a már idefelé kipróbált ösvény, és az értékelhető beérkezéshez úgy is sietni kellett. Karesz a totót egy nyugisabb szakaszon megoldotta, de a térképi feladatra így sem maradt 2 percünk sem, azokat ki is hagytuk,

és még így is Anikó, Anka, Karesz, Panka, Csenge és persze Balu kutya a nagycsaládos kategóriában elsők lettek.

Nekem ugyanaz a pont felnőtt kategóriában 12. helyre lett elég, de ha csak a magam eszére és persze lábára lettem volna utalva nem tudom meg lett volna-e a 287 pont, mint a kategóriám utolsó értékelhető versenyzőjének.
Ne firtassuk, de Köszönöm Karesznak a nem csekély segítséget. Az egész családnak pedig, hogy még nekem is jutott egy aranyérem.

A margón pedig megjegyezném, hogy ez továbbra sem az én sportom, de érdekes, csak ne kellene sietni.