Nézelődjünk, gyűjtögessünk

Nem volt ez a túra olyan vészes, és annyiszor megakartam már nézni ezt a bemutató helyet, hogy most itt volt az ideje letérni a 3-asról, és körülnézni a Karácsond-Detk-Ludas-Halmajugra között elterülő bányában.

Az erőműhöz most sem voltam közelebb, mint pár órája a másik irányból, de talán eddigi életem során mégis legközelebb kerültem hozzá.

Azt nem tudom maga az erőmű érdekel-e, de a bánya megdöbbentett. Láttam már mély, spirálban megközelíthető tárnákat a TV-ben de ott állni mellette teljesen más. Pedig ez úgy gondolom csak kistestvérük lehet, de ott lenn az a teherautó olyan kicsi, amikor meg mellette állok kiderül beszállni sem tudnék, mert nem érem fel hozzá az első lépcsőfokot. Azok a kupacok meg lehetnénk akár a Holdon is.

Apukám azt mondja a lenti, harmadik fekete rétegből bányászott szén a legjobb, de basszus, hát az egész nem is olyan sok.
Ehhez aztán tényleg nem értek, de megérte és elgondolkodtató volt a kitérő.

Hogy a napnak még ne legyen olyan korán vége, és mert végre volt némi fagy is odahaza kiszaladtam még a lovakhoz csipkebogyót szedni.

Sok sikerrel nem jártam, épp csak két marék bogyót gyűjtöttem, mert nekik még nagyobb fagy kell, de azért el nem dobtam őket, megpucolva, megmosva, félbevágva, megszárítva jók lesznek teának.

Viszont kicsit szeretőzni a lovakkal épp jó idő volt. Ebben Hógolyó is sokat segített, bár kicsit félt is közben. Eleinte jól megkergették egymást, hol ő a lovakat, hol meg ő futott elől, de szerencsére mellettem nyugodtabbá vált, és közreműködésemmel jól megszaglászhatták egymást. Nem tudom mit csináltam volna kökényessel a hátamban ha az egyik paci megugrik, de ilyen nem történt, ők a helyzetük magaslatán voltak. Hógolyó mellett guggolva ezt még én is átéreztem.
Csupa nagyság vett ma körül.

Meg egy kicsi elmúlás is.

C