Éjjel aludtam mint a bunda, mégis lassan indult a reggel, hiába a Balaton parti bemelegítés.
A kocsiban is csak kókadoztam, de még épp időben Zalakaroson a fürdőben pecsétet keresgélve felébredtem, hogy mire hátamra került a zsák már toppon legyek.
Élvezetes, állandó, de enyhe emelkedő vitt fel Öröm-hegyre.
A térképet nézve nem voltam biztos benne hogy ilyen könnyen fogom venni a feladatot, és most is azt hiszem az út közben szedett rengeteg gomba feledtette csak velem a szintvonalak "megpróbáltatásait",
de akkor is könnyen vettem a terepet, és nagyon élveztem az utat. A tegnapi sem volt egy őszi nap, de ez a mai aztán tényleg nem igényelte a vastag nadrágot, és a hosszú, bolyhos felső, ám csak ezeket hoztam, így jócskán leizzadva értem fel a tetőre.
A zsákot letéve száradtam fényképezés, és mécsesgyújtás közben, de a 300 m.-rel odébbi kulcsosháznál már nyoma sem volt az izzadságnak. A ház nem egy nagy durranás, vagyis kívülről többet sejtet, de talán csak gyakoribb szellőztetés kellene és tökéletes szállás lenne egy gyalogtúrán.
A kilátás viszont minden más kényelmetlenségért kárpótolna,
de nekünk most elég volt egy pecsét is, amit megdupláztunk a gondnok jóvoltából.
A tetőre visszaérve nem időztünk tovább, sejtve lesz ennek még böjtje is, indultunk tovább lefelé. A vadászházig
szépen haladtunk, aztán meredekebben araszoltunk egy vízfolyásban, majd újra emelkedtünk és néha a kéket is nehezen találtuk, de az utolsó nagyobb dombot, és félrevezető jelzést leküzdve Imréékkel találtuk magunkat szembe,
m velük már csak ereszkedni kellett. Ma volt szerencsém kökényhez, somhoz, szederhez, csipkebogyóhoz, és a réten még vadkörtéhez is,
de nagyon megbántam, hogy abba is beleharaptam, inkább adtam volna a kecskegidának akit megakartunk menteni, de nem hagyta magát.
A tanyához leérve arra is rájöttünk miért. Rengeteg kecske volt a kis karámban, és közülük is sokan sántítottak.
Mi azonban siettük tovább, egészen a Homokkomáromi kegyhelyig.
Ma a tegnapinál jóval kevesebbet gyalogoltunk, de a vége is ugyancsak szépre sikeredett.
Hazafelé aztán Imre eldöntötte nem kér a gombából. Szomorúan, csak a fénykép kedvéért kerültek tálcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése