Pécelig volt ideje körmeimnek keményre száradni, de igyekeztem minél előbb célba érni. Ám mégsem eléggé hogy vacsora előtt Berciék új házánál legyek, aminek ez a szilveszteri buli egyben az avatója is volt. Érkezésemkor még mindenki az asztalnál ült, éppen nem az utolsó falatnál tartottak, és az üdvözlés után szorítottak nekem is helyet nehogy éhen keljen búcsúztassam az ó-t. Ez az éhen dolog annyi finomság mellett egyébként is nehezen ment volna, és különben is majd minden órában volt valami újabb és már majdnem elfelejtett ínyencség hogy legyen energiánk tovább beszélgetni. A dermesztő hidegben tűzijáték nézéshez kellőre meg pláne. Odakinn rettentő hideg volt, sapka híján a sálam tekertem fejemre, meg gallérom hajtottam fel a fülemig, és a kesztyű is elkélt, de a fényárt majdnem minden dohányzóval kimentem megcsodálni. Éjfélig is mindig volt mit nézni, de himnusz után azt sem tudtuk merre forduljunk. Vecséstől Isaszegig rálátva a környező helységekre kapkodtuk a fejünk merről lőnek épp fel szebbet és esünk egyik ámulatból a másikba.
K.b... hideg volt (mintha mondtam volna már), de a látvány gyönyörű. A fényár nem akart alábbhagyni, de 10 perc után mi vacogva egyre bentebb húzódtunk, míg végül a meleg nappali ablakából kukucskáltunk csak kifelé. Hogy az örömfaktor nem lankadjon két tűzijátékos kiosonás között az ajándékozást is megejtettük, meg láva lámpát nézve örömködtünk, és beszélgettünk tovább míg inkább az alvásra nem gondoltunk egyre többet.
Hazafelé a tél újabb arcát is megmutatta, de Berci jó házigazdához híven mindannyiunk autóját megtakarította a ráhullott hótól, csak azt kellett kivárnunk míg fűtésem az ötünk által belihegett párát felszárítja. Persze a hidegben felébredtünk és Jóéknál folytattuk még egy darabig a beszélgetést, de aztán a másnapi lencsére és friss kenyérre gondolva végleg elköszöntünk 2015-től.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése