Már nyílnak a völgyben a kerti virágok

...bár még hó is alig takarta el a bérci tetőt, de a nap másképp süt, és jó illatokat hordozz a szél, nem csoda, hogy a télen kitaposott ösvény zöldülni kezdett,

a réten újra sárga színfolt a kutyatej,

de ha lehajolunk van ott némi kék is,

meg lila,

és fehérnek az el sem fagyott százszorszép (a vékonyka réteg hó alól is elősejlett).

Rügyezik a csipkebokor,

és virágzik az aranyeső,

ami már szinte meg sem lepő, mikor ez a nem tudom milyen nevű virág egész télen sárgállott.

Még van hóvirág,

de már néhány helyen nyílik a nárcisz,

nagy kedvencem a jácint,

a kis primula,

és újra mehetek ibolyát gyűjteni.

De van már krokusz,

és még csenevész, de próbálkozik a (keresem mi ez) is.

Eredeti képek itt, amik előbb utóbb állók lesznek, de időbe telik míg összeszokunk, és a megfelelő beállítás után jól exponálok.

Utazás kiállítás 2014

Még mindig van tavalyról szabim, ingyen belépőt kaptam, és persze érdekel is, hát most megnéztem miről szól egy Utazás kiállítás.
Alkalomhoz illően utazással kezdtük, vonaton (nem vettük elő a kártyapaklit), majd egy kis séta következett Kőbánya felsőtől a 3-as kapuig amibe belefért a BLS-20 is.

Ez is egy olyan rejtés, ami egyedül nem lett volna meg. Megtalálni, felmászni a tábla hátoldalára nem volt nehéz, de a 154 cm.-emmel el sem értem az akasztót, hogy meglegyen a találat Osi állt nekem  bakot.

Odabenn pedig jött a többi élmény. Konkrét elképzelés nélkül, de kíváncsian mentem, az annyira ugyan nem érdekelt hová is utazhatnék, de maga a világ, és a kultúrák igen, tehát nézelődtem (ennek megfelelően egyre nehezedett a hátizsákom, még jó, hogy nem kis retiküllel jöttem),

fogjuk rá, tanultam,

kóstolgattam (A búzacsíra magában, nyersen finom, de a sültből, vagy a cukor -akkor majdnem rizskok lett volna-, vagy a bors -káposztás tészta- hiányzott, 2 falat után eldobtam.

A Jordán pisztáciás nasi viszont nagyon finom, édes, de mégsem.),

ámultam,

kipróbáltam (Úgy gondoltam, majd ha nyugdíjas leszek jól jön egy ilyen könnyített megoldás, de látva Gyuri átszellemült élvezetét én is nyeregbe pattantam. Bevallom, többet húztam a féket, mint nyomtam a pedált, így már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy lassult reflexekhez való ez a konstrukció, lehet inkább jogosítvány kellene hozzá. Ezzel mennyi a szorzó egy túrán?),

és úgy látszik nem csak az autók érdemelnek meg egy kis meztelenséget.

Kiválasztottam a valószínű legdrágábbat,

legszebbet,

praktikusat,

összecsukhatót,

és eztán mondja nekem valaki, hogy váltós biciklire nincs láncvédő!

Aztán, ha majd olyan jól megy jöhet egy ilyen is.

De, a legeslegjobb egy egerészölyvvel volt. Nagyon koncentráltam a kesztyűnél, sikerült is a mutató és középső ujjam egy lukba dugni (nem csoda, hogy nehezen ment), de összeszorítva is élveztem a madár közelségét,

meg az övét is.

Hazafelé pedig cipelhettem amit összeszedtem prospektust, de főleg térképet, amiknek azért hasznát fogom venni.
A kapuban útravalót kaptuk:

De, nem eszik ám olyan forrón a kását, volt itt még mit keresni. Rögtön a főbejárattól nem mesze pl. a (Lift) Up-ot.

Próbáltuk használni a szerkezetet, de valahol félúton beakadt, és megint mászhattam.
Hogy teljes legyen a siker a Hungexpo-t sem hagytuk ki.

Igen, ide is mászni kellett. Már egész belejöttem, de amit ebbe a logba írtam azt nem hiszem, hogy kibetűzi valaki.
Nap végére lemerültem, fáztam, és a lábam is remegett, sőt a vonaton sajnáltam szegény srácot, aki mellé ültem, mert egyáltalán nem lehetett jó illatom, de most Ő így járt, nekem pedig izzadság ide-oda nagyon jó napom volt.

Kártyás azonosság

Személyigazolványom, amit 14 évesen annyira vártam (közben egyszer már újat kaptam) még a nyáron lejárt, de ez az új kártyaőrület nekem nem jön be, és ezért is halogattam a megújítását. Nagy táskával járok, amiben elfér még egy kártyatartó, sőt már tartozéka is, de hogy a személyim is ilyen legyen, ahhoz nem nagyon fűlik a fogam. Ennél már a tetovált vonalkód is személyesebb, igazolóbb, de ez van, mondhatni ezt kell szeretni, és ha élni akarsz fejlődj. Így már nekem is van kártyás személyigazolványom az adókártya, tb kártya, Eu-s tb kártya, véradó igazolvány, jogosítvány, lakcímkártya, természetjáró igazolvány, munkahelyi belépő, mlm rendszerek tagkártyája, boltok törzsvásárló kártyája, buszbérlet, vasutas igazolvány helyett kiadott igazolás, szolárium bérlet (igen, még mindig az amit 6 éve nem használtam fel teljesen), fogászati kártya, stb, stb, stb mellé.
Már külön készülni sem kell egy kártyapartira, egy hosszabb vasúti utazás alkalmával csak elővesszük az egyébkét is nálunk lévő tokot, és kezdődhet is a zsuga. Mondjuk a plasztikok az ászok, de melyik legyen a tuti, az ami mindent visz?
Nekem, még mindig az amelyiken nincs luk, a régi.

Ha eddig nem tudtad, majd ezt olvasd el!

Sokféle jelzővel illetik a kézírásom, pl. ronda, olvashatatlan, macskakaparás, pedig szerintem csak nem látják egészben, mer ha egy lapot teleírok és azt nézem nem sok szabad-kézzel-írott szebbet láttam nála (kivétel a régi korokból ránk marad , főképp hivatalos, vagy szerelmes írások). Az is biztos elfogult vagyok, és gyors, ennek köszönhetően van igazság a többség véleményében, de nem e vélemények miatt szántam rá magam a nem kevés időt igénylő tanulásra. Az is biztos nem fogok mindig ilyen cirkalmas betűket rajzolni, de sokszor érzem úgy ez az alkalom, ajándékkártya, vendégkönyv, vagy emlékkönyv (netalán emléklap, oklevél) megérdemelne egy kicsivel több figyelmet, és nem pár gyorsan odavett mindennapit kellene a nevem fölé írni. Tehát, tanulok.
Nézegettem pár írásmintát, és elsőre egy vonallal próbálom megrajzolni a betűket, de már látom a begyakoroltabbak is változni fognak, valamint beszerzek egy töltőtollat.

Ebből:

Alakul. Mint látható, szinte minden sorban.

De, a java még hátra van, és mire a kicsik is elkészülnek lesz ez olyan cirkalmas, hogy csak győzzék olvasni.
(és persze tudom, lehetne helyesen is, de a látszólag könnyebb feladattal kezdtem)

Szülinapi szerelés

Aha, éppen csak fúró nem kellett hozzá. Igaz a biliárd, meg a léghoki rész készen volt, csak a csocsót, meg magát az asztalt kellett összeszerelni (jobbal, ballal, mindenhogy), de jól megdolgoztunk vele hiába a számozott, előre csomagolt/készített felszerelés halmaz. (Főképp, mert a sok szemét közé bekerült az alátét csomag, amit aztán fél órán át kerestünk.)

Apu úgy hozta be a garázsból, hogy vett magának műhelyasztalat, csak menjen Trisztán segítsen neki összeszerelni, de ahogy meglátta a dobozt, nem lehetett átvágni, rögtön tudta ő már jól járt, mert az nem az aminek papa vette. Apu hiába mondta: "Akkor ne szedjük szét, viszem vissza, ha ezen nem tudok majd szerelni nem kell." Ő boldogan vette minden cefetjét birtokba. A szerelésbe nem vett részt, amíg mi papával ügyeskedtünk, a szobában léghokiztak Adrival, de 10 percenként nem mulasztotta a vizitet, és mint szamár a Shrek-ből kérdezgette: Készen van már?
Ebéd előtt készen lett. Kipróbáltuk, majd a köszöntés után teli hassal folytatódott a móka.

Boldog születésnapot Trisztán!

Fél óra madárlesen

Mint a címből kiderül nem volt ez olyan igazi, kinn didergős, várakozós, de a hirtelen adódó fél órát kihasználva kukucskáltam. Azt is elárulom már nem először, csak eddig az ablakban lévő etetőre koncentráltam, és mire elővettem a fényképezőgépet  a madarak elrepültek, visszatértükkor pedig látva a függöny mögött lesben álló gépemet nem vették újra birtokba az etetőt. Pedig hányszor gémberedett el kezem, lábam a várakozásban, és vettem komolyan fontolóra vebkamera beszerzését, hogy távolról kényelemben nézhessem őket. De, most üresen árválkodott az etető, és még a feltöltése előtt megelégedtem a tőle 2 m.-rel távolabbi, idén nyáron kiszáradt fenyőre aggatott golyó kínálta alkalomi lehetőséggel. Plusz ravasz is voltam, nem a legjobb pozíciót választottam, hanem kicsit oldalabbról kémleltem, ahol nem voltam annyira szemük előtt, így most nem voltak olyan bizalmatlanok velem.
Ismerősök panaszkodnak kevesebb a madár, mint korábbi években, alig fogy a kihelyezett cinkegolyó, eledel. Nos, én nem panaszkodhatok, nálam van forgalom, amit egyik nap az etetőbe kiteszek, az másnapra elfogy, a 4 helyre kihelyezett golyók is csak 2 napig tartanak, és nemsokára  a 3. szalonnát akasztom ki. Hozzám főképp verebek jönnek, de látok cinkét is, és a távolabbi bokorban galambot, meg fenyő rigót csipegetni, és ahogyan legtöbbször, most is egy verébcsapat hierarchikus ebédjében gyönyörködhettem.

Eredeti képek itt.