Mint a címből kiderül nem volt ez olyan igazi, kinn didergős, várakozós, de a hirtelen adódó fél órát kihasználva kukucskáltam. Azt is elárulom már nem először, csak eddig az ablakban lévő etetőre koncentráltam, és mire elővettem a fényképezőgépet a madarak elrepültek, visszatértükkor pedig látva a függöny mögött lesben álló gépemet nem vették újra birtokba az etetőt. Pedig hányszor gémberedett el kezem, lábam a várakozásban, és vettem komolyan fontolóra vebkamera beszerzését, hogy távolról kényelemben nézhessem őket. De, most üresen árválkodott az etető, és még a feltöltése előtt megelégedtem a tőle 2 m.-rel távolabbi, idén nyáron kiszáradt fenyőre aggatott golyó kínálta alkalomi lehetőséggel. Plusz ravasz is voltam, nem a legjobb pozíciót választottam, hanem kicsit oldalabbról kémleltem, ahol nem voltam annyira szemük előtt, így most nem voltak olyan bizalmatlanok velem.
Ismerősök panaszkodnak kevesebb a madár, mint korábbi években, alig fogy a kihelyezett cinkegolyó, eledel. Nos, én nem panaszkodhatok, nálam van forgalom, amit egyik nap az etetőbe kiteszek, az másnapra elfogy, a 4 helyre kihelyezett golyók is csak 2 napig tartanak, és nemsokára a 3. szalonnát akasztom ki. Hozzám főképp verebek jönnek, de látok cinkét is, és a távolabbi bokorban galambot, meg fenyő rigót csipegetni, és ahogyan legtöbbször, most is egy verébcsapat hierarchikus ebédjében gyönyörködhettem.
Eredeti képek
itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése