Kincs, ahol nem is gondolnád

Akinek nincs ideje messzebb menni csak az ablaka (és persze a szomszédoké) alatt keresgél.
Na, nem kell sajnálni, van ám városon is sok csoda, fotó téma, tanulni való. Ugyan másak, mint amikért hegyre mászunk, de szépség szinte minden lépésnél adódhat, csak ki kell nyitni a szemed.

Japánbirs (Úgy látom a húsvéti tojásokat idén sem rá akasztom.)

Aranyeső

Nárcisz

Tulipán

Kék nefelejcs (Hímezni apró szirmai miatt nem szeretem, de a kertben lekakilva is széplik.)

Gyöngyike

Mahónia

Az elhanyagolt ágyásokban még nyílik a Gólyahír,

lelni gombaerdőt.

A mezőn találni már őt is, de nem lelem a nevét, pedig ismernem kellene. Gyerekkoromban az ő szárát rázogattuk, és mint megannyi kis csengettyű zenélt a levelében lévő nagy mag. 

És még egy ismeretlen, de létező virág,

Valamint kutyatej. 

És itt álljunk is meg egy szóra. Kutyatej. Gyermekkoromban a kutyatej, pitypang, gyermekláncfű egy és ugyanaz volt. Mégpedig az az ehető levelű, sok apró sárga hegyes szirmú virág, amiből koronát fontunk, vagy ezer ejtőernyős magvait pajkosan fújkáltuk egymásra.

Kiderült mégsem. A kutyatej egy külön növény, amit eddig még észre sem vettem, de most a haragos zöld fűben feltűnik halvány zöldes, sárgába hajló virágkezdeményeivel. (A neten kutyatej címszóval bejön azért az a régi is, tehát nem tudom. Lehet 2 külön növénynek egy neve?)
Árvacsalánból viszont van bőven,

rajtuk dong a környék összes poszméhe (dongó -sajna hátát nem mutatta),

és előbújtak a katicák is.

Virágoznak az első bokrok,

és ha már ennyire feltekintettem az ablakban terem sör is.

De a meglepetés mégis alatta ért. Fekete hunyor.

Ezért imádkoztam éjjelente. Le ne késsem a nyílását, csak még 2 hét múlva ne legyen késő a következő túra. És tessék, 100 m.-re se tőlem itt van pár tő a kiskertben. (Plusz haszon, hogy így elszeparáltan megtudtam, nem neki, hanem a keltikéknek -vagy a tüdőfűnek- volt az a mámorítóan édes illata a Bükkben tavaly.)

És mindezek után, bevallani is alig merem, összetörtem a zoom-om.  :'(