Ha valakinek még nem esett le, mindez a Kéttorony 50 km.-s kerékpáros távja lenne, megtoldva az oda-vissza úttal, ha már 2 hete olyan jól bírtam.
6.40-kor találkozó, ha lekésem még mehetek a 7-s vonattal, de nem akartam. Kell a pont, nem akarok vonatjegyet sem fizetni, és a + 2* 13 km. nem is olyan sok.
Aha. Nem hát. Pláne szembeszélben. Ennek ellenére jó időt futottunk, és ha nem tették volna át a rajtot az iskolából a műv.házba még hamarabb is odaértünk volna.
Míg Anikó intézte a regisztrációt Osival megkerestük a szomszédos Kultúr háznál elrejtett dobozt. Szuszogás közben nem számítottam rá, hogy még egy érmét is lelni fogunk, de azért bereggeltem.
Sokat nem cicóztunk érkezés után pár perccel már indultunk is neki a verseny hivatalos 50 km.-s távjának. Még nem volt meleg, és szerencsére lakott területen a szél sem volt jellemző, annál inkább az alkalomhoz illő májusfák.
Az indulásnál hozzánk csatlakozó Balla Gyuri, a meglepi geoérme, és májusfák, jó kis kezdés. Tetszik.
A községből kiérve aszfalt után rögtön kezdődött is a homok, de szerencsére mostanában napi szinten esett egy kicsi, így nem volt a talaj átázva, de ne is porlott, csak a gyalogosan indulókat kellett kerülgetni, de jól haladtunk. Az igazán Akácos út után
az első ellenőrző ponthoz -Belsőerdő dűlő- nagyon hamar elértünk, alig tekertünk még valamit, de a kereszteződés előtt jó ez az elhelyezés, így volt biztonságos. És a finom, kedvesen kínált sütike is jól esett.
A második ponthoz -Nagyjárás- még az előzőnél is hamarabb elértünk, sőt nem is akartuk hinni, hogy az út közepén álló két férfi e célból van az erdőben. Magósarokig még várt ránk némi homok, de azért már aszfalt is akadt közte. Az ellenőrző ponton könnyítettünk a saját és a rakományunk súlyán is,
de szerencsére hagytunk helyet a Tápiószőlős-i Batta úton kínált tepertőkrémes kenyérnek. Kicsi segítséget is kaptam falatozás közben a kerekeimbe pumpált levegő formájában hátralévő utamra, de a mellettünk lévő tanyáról kigördülő 3 kerekű autó látványa is segítette a jókedvű továbbhaladást.
Ez a jókedv részemről nem tartott soká, eddig volt a homok, amit élveztem, most jött az aszfalt, de szembeszélben, és ez már nem tetszett annyira. Örültem a Faház-büfének, de teljesítménytúrához méltóan itt sem maradtunk sokáig.
A Klára telepi kilátóhoz majdnem teljes egészében mű út vezetett, de itt már azon a kis kitérőn az erdőben megtapasztaltuk a homok csodás sikamlósságát is, és toltuk is kicsit biciklinket. A toronyba nem mentem fel, de azért elsétáltam lefényképezni.
Gyularancsra mi ameddig lehetett műúton, vagyis bicikliúton mentünk. Ahogy a többiek bejegyzéseit néztem a fészen mások is így tettek, de eddig nem voltam benne biztos a hivatalos út is ez-e (Csak az itinert kellett volna megnézzem, de minek azt egy tájékozódási versenyen?), vagy Osi tudott egy rövidebbet. Egyébként az útvonal 1 kivétellel nagyon jól volt jelölve, de én csak bíztam társaimban, és mentem utánuk, ők meg leginkább az eddigi túrák útvonalait követték, de a kanyarokban megvoltak a jelzések. A Gyularancshoz letérőek is, de mielőtt odaértünk volna, még a lovastanya állatait is megcsodálhattuk, de ahogy eddig sem álltam meg fényképezni, ha valami érdekeset, szépet láttam menet közben most sem tettem, de szépek voltak.
Gyularancson viszont kiélhettem magam. Ez nem egy egyszerű ellenőrző pont volt. Több 100 induló mellett itt szabadon bóklászhattunk a kertben, és frissen sült lángossal vártak bennünket.
Fantasztikus volt. A gesztus is, az íz is, és a pihenő is. Még legalább 10 km. hátra volt, de ez akkor is jól esett.
Vissza Abonyig igyekeztem kihasználni a lehetőségeket, és nyomultam Osi sarkában, de nagyon vártam a célba érést. Elfáradtam.
Sok időm nem volt pihenni, de ha lett volna sem mentem volna vele sokra. Fáradság ide, vagy oda eddig élveztem a napot, és jól is éreztem magam. Odabenn egyik betegem fogadott, tőle kaptam meg az oklevelet.
Egy kis zsíros kenyér még becsúszott a beérkező ismerősökkel való beszélgetés közben, de itt sem nézelődtem, indultunk vissza.
Szembeszélben.
Osiéktól az első benzinkútnál köszöntem el, akkorra már nem volt őszinte a mosolyom. Tescóig toltam kicsit, míg csak egy zuhanyzásra, meg az ágyamra gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése