Megint a körmök

Tervezve volt több is, de ma csak anyunak készült új manikűr. (Ami nekem nem tűnik olyan nagyon sikeredettnek.)

Cseppet sem riogatásul

Mondhatnám nincs még vége a báli szezonnak, és tök is akad, hát megint faragtunk.

Trisztán a papa segítségével egy igazán rémisztő Bárányok hallgatnak-os szörnyet, 

én egy huncut bajszos fickót, és még egy körbe tekergő pöttyöset is.

De, kinn a kocsim tetején jól mutattak együtt. 

Újabb alternatíva fűtésre

2 hete még nagyon nem akartam begyújtani, most meg hogy a szobai konvektor nagy durranással reagált noszogatásomra, és a szerelő 3 hét múlva gondolja megjavítani, ha akarnék sem tudnék ezért kellett valamit ugyancsak kitaláljak.
Első körben anyuéktól kaptam egy általam tojásnak keresztelt alkalmatosságot, ami egy kis ventilátor, csak mielőtt átengedné magán a levegőt felmelegíti. Én nyáron sem szeretem ezt a nagy kavargást, ahhoz már gatyarohasztónál is nagyobb hőségnek kell lennie, hogy összeszereljem a ventilátort, de szükség nagy úr, átmenetileg szelet kellett kavarjak, ha melegedni akartam míg megérkezett és használhatóvá vált az infra. 

Nem tudom ez a variáció mennyire lesz sorolható az olcsóságok közé, de ha nem drágább vele a fűtés mint gázzal, és örökre az enyém nem járhattam vele olyan rosszul. A kipróbálás fázisában ezzel a hosszútávú beruházási gondolattal mindenképpen nyugtatom magam, a többi tél végére kiderül.

A dolog ott kezdődött, hogy több helyem láttam már infra paneleket. A Siófoki táborban, ahol a Balaton körök 0. éjszakáját szoktuk tölteni azt hittem elakarnak vele valamit takarni, Béláéknál, hogy emlékeztető tábla, és nem értettem miért nincs rájuk semmi kitűzve, aztán a tavalyi évadzáró gördülésre biztos ami tuti hoztak két panelt, és jókat melegedtünk rajta heverészve, de azt gondoltam mindez csak napelemmel gazdaságos. Most mégis osztottunk szoroztunk, és végül vettem 5 m. filmet, aminek az össze- és felszerelésében Rácz Peti segített, de igazából ő csinálta az egészet, és én mellé kontárkodtam. De, meglett és 4 m. már fenn melenget a plafonon, 1 m.-t meg oda viszek ahová akarom.

Mindez eddig cakli-pakli 24ezerbe került.

Ui: A lakás felfűtésére ennyi panel kevés, de ha már gázzal felmelegítettem megtartja a hőmérsékletet. Nekem eddig a 36 nm.-en 20 C-hoz napi 3-6 kW fogyott, persze a fogyasztásból már levettem azt amit eddig is elhasználtam napi szinten. A próbaüzem alapja 1 hét gáz majd 1 hét infrafűtés volt, ami persze még reális megítéléshez kevés, de eddig nagyjából egálban vagyunk. 

Évadzáró gördülés, Csákányos-puszta, 3 nap.

Reggelire jócskán volt maradék fácános-tárkonyos leves, pörkölt, de még lángos is mégsem volt könnyű a döntés, de leginkább mert én még meg akartam nézni egy közeli templomromot. Nem is gondolkodtam sokat fényképezőgéppel, GPS-el, és bottal felszerelkezve még a reggeli ködben nekiindultam az oda-vissza 2 km.-s útnak.

Az orromnál nem sokkal láttam messzebb, és még a többiek útleírására sem sokat hallgattam, ennek köszönhetően km.-ben ugyan nem, de időben jócskán hosszabbra sikeredett az utam mire megleltem célom, de örültem a döntésemnek, és nem bántam az átnedvesedett nadrágom sem.

A táborba visszaérve gyorsan összepakoltunk, segítettem kitakarítani, leltározni és még miután a Vicánál alvó lányokat összeszedtük kicsit távolodtunk Tatára a vízi-várhoz.

Majd már hazafelé a Turult és környékét is megnéztük egy drónos csoportkép után.

Az itt lévő rengeteg rejtés közül azonban csak 1-t, meg egy felet leltünk, és látnivalók  sokasága is kimaradt.(Érdemes lesz ide még legalább 1x ellátogatni.)
Hazafelé betértünk Pécelre, de hamar vége lett a hétvégének, és mindjárt itt a munkábamenős reggel.

Évadzáró gördülés, Csákányos-puszta, 2 nap.

A jó meleg szobákban állom-manó hamar szórta porát, de a reggel így is sietve érkezett. Pedig volt időm a 11-s rajtig, nekem mégis nehezen akart beindulni a nap. Ültem jobbra-balra, átöltöztem 2x is, pakolásztam egyik táskából a másikba, felszereltem a biciklit, de még ezek után is igen bambán harapdáltam az egyébként Terikének köszönhetően nagyon finom sajtos-tejfölös lángosomba.

Teli hassal is igen motiválatlan voltam, de bíztam benne útközben megjön a kedvem, mert hát akartam én ezt. Nagyon is.

Szerencsére így is lett. A levegő, a fények, vagy kitudja mi, de az első kanyarban már ott voltam, éltem, élveztem, és persze fényképeztem is.

Gyönyörű volt a régi erdészeti vasút helyén vezető út teljes hosszában. Jobbra, balra, fel, le, élveztem a sűrű megállók, és a hol izzadok, hol fázom állapot ellenére is.

Első nagyobb megállónk a Hirczy Károly emlékműnél volt, itt nem vártam tovább az erőt adó birsalma sajttal. Meglepett, hogy a csapat negyede nem is ismeri, a másik negyede meg nem szereti. Több maradt nekem.

Az Ördög-sziklai örömködés után nekem jött a fekete leves. A Széna-hegy kifogott rajtam. Vissza eszemben sem volt fordulni, de előre sem nagyon haladtam. Az meg külön nem tett jót, hogy a csúcson bevártak. Mire már épp alakulóban voltam jöttek a kérdések és a visszaesés, nem is tartottam pihenőt, majd csak a Mátyás-kútnál amikor már teljesen visszaállt a légzésem.

A multi itteni részét megleltük, de sajnos Szarvas-kútnál meg sem álltunk, így sokra nem megyek vele.
Mielőtt Tatabányára beértünk volna még részünk volt egy katica támadásban is. Ennyi bogarat én együtt még nem láttam, és a napos oldalon csak jöttek velünk szembe. A szemem sem tudtam nyitva tartani, ezért én  közepén még meg is álltam szemüveget venni, de aki keresztül hajtott rajtuk is teljesen teli lett velük. Azt mondják ez enyhe telet jelent.

Tatabánya külvárosában hullámvasutaztunk egyet, de a Kakukk kocsmában mindenért kárpótlódtunk.

Hazafelé pihentetőleg a többiek megkeresték Szárligeten a Kisvasúti emlékhelyet,

de ez nekem már megvolt, inkább elmentem a vasútra pecsételtetni. Norbi nem hagyott magamra mire visszaértem a felüljárónál várt és együtt próbáltuk meg a kéken hazavezető utat, de inkább visszafordultunk a már bevált kisvasút helyén épültre.

Bárányos hazautunkonl szegénynek most így sem volt velem szerencséje. A tábor előtt 1 km.-rel leesett a lánca, és úgy megtekeredett, beszorult, hogy nem fordult tőle a kerék. Mire én virágos élvezkedés közben/után segítséget hívtam már megjavította, de volt ez jó fél óra.

Azért vacsora még neki is jutott.
Bár erről kép megint nem készült, pedig a pörkölt is ugyancsak finomra sikeredett.
Csekély 44 km. után a nap végére mindenki elfáradt, még a biciklik is csak a korlát mellett sorakozva aludtak.

Azért még készítettem magamnak egy manikűrt.

Utólag a zöldebb variáció jobban tetszett, de nem kezdtem elölről.

Évadzáró gördülés, Csákányos-puszta, 1 nap.

Tegnap szinte mindennel elkészültem, kisült a habos-krémes linzer és a kráter szelet is, majdnem teljesen összepakoltam, és már kitakarítva vártam haza Adrit, hogy együtt a bicikliket is elvigyük Imréékhez, majd még vásároljunk pár dolgot a reggelikhez, és annyi. A vásárláson kívül minden sikerült is, de 22 után már hiába mentünk volna a Tesco-ba, az maradt odaútra, bízva benne az ünnep ellenére valamit nyitva találunk. Ennyire jól még egyszer sem álltam induláskor, kialudtam magam, csak be kellett pakolni, és a találkozási pontra is mi értünk először, már csak menni kellett, és 3 napra mindent ellehetett felejteni.
Fenék zsibbasztóan hosszú út után, mely során a fizetős utakat elkerülve, szorosan követem Imrééket, kicsivel 11 után megérkeztünk a Csákányos-pusztai turistaházhoz, ahol már Anka és Csenge várt ránk. Szépen csorgadozva a többiek is megtalálták szálláshelyünket, de addig Terike felaprította a levesbe való húst, előfőzte a fácánt, bedagasztotta a tésztát, én megpucoltam a két vacsorához kellő hagymát, a maihoz valót fel is aprítottam,

Anikó és a megérkező lányok zöldséget pucoltak,

Feri előkésztette a főzőeszközöket,

a gyerekek pedig fát gyűjtöttek,

hogy a hadtápcsapatot hátrahagyva fél3-kor elindulhassunk egy rövidke gyalogtúrára.
A kéket nem kellett keresni, hisz rajta jöttünk már a táborhelyünkre is, épp csak egy kocsibeállónyira tértünk le róla, de a gondnoki szálláshoz vezető lépcsősor pont rávisz, és a Mária-szakadékban haladhattunk is most már gyalog tovább rajta.

A tavalyihoz képest szinte elképzelhetetlenül meleg volt, hamar lekerült rólam a pulóver, de még így is sült a zsírom a szakadékban felfelé haladva míg élvezve az első gyalogtúra nyújtotta élményt szinte minden fűszálat lefényképeztem, nem is beszélve a sok gombáról, amiknek leszedéséről nehezen tudtuk Ferikét lebeszélni.

Az Inka-fal-nál álltunk meg először majdnem hivatalosan fényképezni, de eddigre már az élboly jócskán előrébb járt.

Tovább növeltük hátrányunkat a geoláda keresésével, de hiába az elszántság és a segítség nem jártunk sikerrel.
A szakadék végét jelző Mária-fánál már jócskán szaporáztuk,

de az erdei temetőt sem lehetett kihagyni.

Míg mi lemaradva nézelődtünk a többiek letértek Béla-forráshoz, már a Körtvélyesi kápolnához menet csatlakoztunk hozzájuk, hogy a kicsiny, de hangulatos kápolnát elérjük. Nem sokat kellett a kékről letérjünk, de megérte.

Kíváncsiskodtunk, csendítettünk, pihentünk, falatozunk, (én még egy hátizsáknyi tobozt is begyűjtöttem), és még a két ládika is meglett mielőtt visszaindultunk volna szállásunkra.
Már idefelé is sok gombásszal találkoztunk, nyilván mindnek érdekes zsákmány lapult a kosarában, de félénkségünkben nem mertük megállítani őket, míg egy olyan kosarat nem láttunk, aminek tetején nem várt gomba díszelgett.
Egy egész család légyölőgalóca.

Nekünk meg tilos. Grrrr. (A fiúk aztán megnyugtattak, gombaszakértői vizsgához kellenek az egyébként mérgező példányok.)
Nem lenne igazi, ha nem tartanánk magunkat a szokáshoz, és hazafelé nem másik (kerülő) úton mennénk, de nem kellett félni, volt arra is látnivaló, és hogy legalább közelítsünk a 20 ponthoz kellett még egy kis szint is. :)

Megérdemeltük, és meg is kaptunk jutalmunkat, a vacsora (tárkonyos csirke/fácán ragu leves) már gőzölögve várt bennünket. Nyilván annyira kimerültünk, de leginkább annyira élveztük már az illatokat is, hogy sajnos erről kép nem készült, pedig még szagtalanul is megérdemelte volna a szakács, és az étek is. Mentségünkre legyen mondva finom volt, és az exponáló gomb helyett inkább a kanalat merítgettük.
Teli hassal a többségnek már csak beszélgetni volt kedve, de voltunk akik még nem adtuk fel. Egy kis útvonal egyeztetés után

esti torna gyanánt jöhetett a tökfaragás.

Nem jegyeztem  meg melyik mű kihez tartozik (pedig nagyszerű arcok), de Ő az én művem.