Nem volt egyszerű feladat a tök beszerzése, pláne hogy a faluban nem tudtunk senkit aki idén tököt termelt volna, a 3-as mellett meg már rég begyűjtötték, de mi azért nekiindultunk, csizma fel, takarófólia be, mert 20 tök akkor is kell.
Már fél órája csúszkáltunk a ribizli dűlők között mikor végre egy beszántott tökföldet leltünk, ami rögtön megnyugvás is volt, mert ez így már akkor nem lopás. Jól megdolgoztunk a csekélyke, de főképp pirinyó jutalomért a szemerkélő esőben, de legalább a két tárcsakorong között elférő apróságokat felszedtük, és ha idén nem háromfejnyi tököket fogunk faragni, akkor is fogunk, és legalább könnyebb dolguk lesz a gyerekeknek.
Teljesen azért nem voltunk nyugodtak, pláne nem elégedettek szerzeményeinkkel, ezért még fogyasztottunk egy kis benzint, és hátha lelünk olyan igaziakat is felkiáltással lementünk Nagyútra, majd a homokbányákból halastóvá avanzsált M3-n túli földekhez is. Igaz a mondás: Aki keres, talál. Előbb csak vaddohányt, de aztán meglettek azok az igaziak is.
Hazafelé még a temetőkertbe is benéztünk. és mivel cseppet sem vagyok telhetetlen az óriás gesztenyefa eddig lehullott összes termését felszedtem, de csakis, hogy az út melletti tűztövis bokorról vágott két ág a barna magvakon jobban mutasson.
Odahaza a tökökkel, és a gesztenyével már nem volt gondom, de amíg a birsalma sajt készült a vaddohány termést megtisztítottam, hogy csak szárítani keljen a tokot, és majd használhassam dekorálásra őket.
A nem is olyan apró repítőszőrös magvak könnyen elváltak a megbarnult, és már majdnem száraz kosárkából, de így is inkább élvezet volt mint munka a tisztogatás. Először csak a pávafarokra emlékeztető látvány majd a selymes tapintat ami érdekessé tette a feladatott és egyben el is gondolkodtatott mire jó a vaddohány?
Maga a növény leginkább gaznak tűnik, de azt mondják finom a méze. Nyilván ennyi már elég is ahhoz, hogy esetleg hasznos legyen, de mit lehetne kezdeni a magokkal és a szőrökkel, hisz begyűjtésük könnyebb, mint a fenyő magé, és termesztve mint Amerikában a gyapotot bőven teremne mindkettő.
Eddig jutottam a gondolatsorral, amikor indulni kellett Adrival Egerbe, hogy a középiskolában kötelező közszolgálati 50 órából ledolgozzon párat, én pedig megnézzem a Nagypréposti palotát, ami ma a könyvtárnak ad otthont.
Bentre sajnos nem jutottam, még csak a segítőket fogadták, de kinn is leltem érdekességet. A megyeháza aranyberakásos címereivel szemben
egy óriás borókát.
Legalábbis én annak gondolom a könyvtár oldalában féloldalasan növő fát, ami alatt újból gyűjtögetésbe fogtam. Az apró toboz/barka szerű termések mellett óriás pikkelyeket is leletem, amik a mai nap szellemében szintén jók lesznek dekorálásra.
A parkolóból kiállva pedig még azt is megtudtam mi lenne ha Egerben szuperhősök élnének. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése