Évadzáró gördülés, Csákányos-puszta, 2 nap.

A jó meleg szobákban állom-manó hamar szórta porát, de a reggel így is sietve érkezett. Pedig volt időm a 11-s rajtig, nekem mégis nehezen akart beindulni a nap. Ültem jobbra-balra, átöltöztem 2x is, pakolásztam egyik táskából a másikba, felszereltem a biciklit, de még ezek után is igen bambán harapdáltam az egyébként Terikének köszönhetően nagyon finom sajtos-tejfölös lángosomba.

Teli hassal is igen motiválatlan voltam, de bíztam benne útközben megjön a kedvem, mert hát akartam én ezt. Nagyon is.

Szerencsére így is lett. A levegő, a fények, vagy kitudja mi, de az első kanyarban már ott voltam, éltem, élveztem, és persze fényképeztem is.

Gyönyörű volt a régi erdészeti vasút helyén vezető út teljes hosszában. Jobbra, balra, fel, le, élveztem a sűrű megállók, és a hol izzadok, hol fázom állapot ellenére is.

Első nagyobb megállónk a Hirczy Károly emlékműnél volt, itt nem vártam tovább az erőt adó birsalma sajttal. Meglepett, hogy a csapat negyede nem is ismeri, a másik negyede meg nem szereti. Több maradt nekem.

Az Ördög-sziklai örömködés után nekem jött a fekete leves. A Széna-hegy kifogott rajtam. Vissza eszemben sem volt fordulni, de előre sem nagyon haladtam. Az meg külön nem tett jót, hogy a csúcson bevártak. Mire már épp alakulóban voltam jöttek a kérdések és a visszaesés, nem is tartottam pihenőt, majd csak a Mátyás-kútnál amikor már teljesen visszaállt a légzésem.

A multi itteni részét megleltük, de sajnos Szarvas-kútnál meg sem álltunk, így sokra nem megyek vele.
Mielőtt Tatabányára beértünk volna még részünk volt egy katica támadásban is. Ennyi bogarat én együtt még nem láttam, és a napos oldalon csak jöttek velünk szembe. A szemem sem tudtam nyitva tartani, ezért én  közepén még meg is álltam szemüveget venni, de aki keresztül hajtott rajtuk is teljesen teli lett velük. Azt mondják ez enyhe telet jelent.

Tatabánya külvárosában hullámvasutaztunk egyet, de a Kakukk kocsmában mindenért kárpótlódtunk.

Hazafelé pihentetőleg a többiek megkeresték Szárligeten a Kisvasúti emlékhelyet,

de ez nekem már megvolt, inkább elmentem a vasútra pecsételtetni. Norbi nem hagyott magamra mire visszaértem a felüljárónál várt és együtt próbáltuk meg a kéken hazavezető utat, de inkább visszafordultunk a már bevált kisvasút helyén épültre.

Bárányos hazautunkonl szegénynek most így sem volt velem szerencséje. A tábor előtt 1 km.-rel leesett a lánca, és úgy megtekeredett, beszorult, hogy nem fordult tőle a kerék. Mire én virágos élvezkedés közben/után segítséget hívtam már megjavította, de volt ez jó fél óra.

Azért vacsora még neki is jutott.
Bár erről kép megint nem készült, pedig a pörkölt is ugyancsak finomra sikeredett.
Csekély 44 km. után a nap végére mindenki elfáradt, még a biciklik is csak a korlát mellett sorakozva aludtak.

Azért még készítettem magamnak egy manikűrt.

Utólag a zöldebb variáció jobban tetszett, de nem kezdtem elölről.