A lényeg az elhatároztam nem költekezem eszetlenül. Nem mintha tudnék mit akár ésszel is, de kell valami körülírt elhatározás, valami versenyszerű, amivel játékká válik az élet. A nincs nem zavar, de hogy nem lesz holnap sem az már igen. Sokkal könnyebben mondom azt dolgokra, hogy ez nekem nem kell, mint gondoltam fél éve, de mégis behatárol, hogy ezt nagyrészt az ára miatt mondom. Pedig, szerintem nem a pénze határozza meg mennyit ér egy ember, de amikor valamire, ami nem létfontosságú, csak szeretném mondok nemet, valahol nem is olyan mélyen ott a kisördög, hogy ezt akkor én nem érdemlem meg, vagy nem érek annyit, nem vagyok rá érdemes?
És persze, hogyne lehetne ezt a neveltetés, vagy a hátam mögött hagyott házasság számlájára írni, de szerintem ez a nem tudatosság műve. Amikor elengedtem a gyeplőt, és hagytam, hogy más mondja meg ki vagyok, és mit szabad, ott borult az egyensúly, aminek a visszaállítása nem is olyan egyszerű.
A földre visszatérve, eddig sem azért vásároltam mert a szomszédnak is van, vagy mert reklámban sokat láttam, hanem mert megtetszett/ízlett, könnyebbé tett egy feladatot, készíthettem belőle valami mást miközben jól éreztem magam. Vásárlás előtt megnéztem hol készült, mennyire praktikus, mennyire tartós, "egészséges-e", mert csak hogy legyen eddig sem kellett. Mindezek ellenére most veszem észre mennyi étel kerül kidobásra, mennyi cipő válik alig viselten kényelmetlenné, mennyi ruha foszlik a szekrényben, mennyi de mennyi apróság van hasztalanul dobozban. Na ezek a dolgok azok amikre nem szeretnék költeni, hogy jusson "csak" az élvezetem szolgáló tárgyakra is, amikor előrébb van a gyermek, a fűtés, a lakástakarék, a biztosítás, és még számtalan bankszámlát nullázó tényező.
Szóval biztos sokat lehetne spórolni ha valamiszerű ételeket ennénk (Tudjátok, ami úgy néz ki, de nem abból van. Tej, ami nem látott tehenet, párizsi szerű felvágott, színezett zselé lekvár gyanánt.), de ezen a téren mennyiségben szeretnék spórolni, és amit lehet magam készíteni. Ez a saját készítés a háztartási eszközökre is vonatkozik, ahol az újrahasznosítás is bejön a képbe. Vásárolni pedig csak akkor fogok újat, ha a használt nem gazdaságos, vagy egészségtelen.
Az 1 évesnek induló, de átszoktatónak szánt hosszútávú program a JÖVŐÉRT nevet kapja, és ugyan már a törekvés korábban kezdődött, de eddig szinte csak hobbiból, mostantól tudatosan élek vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése