Általánosban ha megláttam egy térképet már borsódzott a hátam, középiskolában szerencsének véltem hogy nem tanultunk földrajzot, gimiben pedig lehet csak elsőben kellett (oda pedig nem jártam), mert nem emlékszem rá hogy lett volna föci óra, de egy jó ideje szinte gyűjtöm a térképeket, és egyre nagyobb örömmel terítem őket szét, hajolok föléjük túraútvonalakat, látnivalókat keresve. Zavar a tudatlanságom, és számtalanszor eszembe jut mit mulasztottam amikor a föcikönyvet gyorsan bezártam, és az órákon sem figyeltem, de ma a falra mégis került egy 1:450000-s felbontású Magyarország domborzata és vizei térkép.
Az alap kb, fél cm.-s hungarocell lap (vagyis 3 -az egyik kisebb), ami egy hűtő csomagolóanyaga volt, szükség volt még Tesa szalagra, kétoldalú ragasztóra és gumiragasztóra, meg ollóra. (A térképet Jászapáti vásárban vettem 300 Ft-ért.)
Tesa-val a hungarocell lapokat ragasztottam körbe, kétoldalúval került a térkép az alapra, az pedig gumival a falra. Az egész pont befér a konyha- és a szobaajtó közé a folyosóra. (Alul hogy ne keljen szétvágni a kis részleteket inkább egyben kivágtam őket.)
Már csak a bejelölések, és a kis képecskék hiányoznak a bejárt érdekes helyekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése