Két idézet

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem, hogy mennyi élet volt éveidben.


Az utazás a fontos, nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik, az elmulaszthat mindent, amiért útra kelt.

Nem hiszem, hogy csak a mának kellene élnünk. Előre látó, megfontolt döntéseket kell hoznunk, és nem felelőtlenül, csak pillanatnyi hangulatunktól függően lavírozni. De, élni kell a mában.
A problémákat ma kell megoldani, vagy legalább elkezdeni munkálkodni a megoldásukon. Az örömöket pedig véletlen sem elhalasztani.
Holnap nem örülhetünk annak, hogy gyermekünk ma megtette első lépést. Nem reagálhatunk 10 perccel később egy kacér pillantásra. Nem nevethetünk egy viccen a második olvasáskor. Nem köthetünk csokrot ősszel. Nem adhatunk akkor csókot, amikor már nincs kikek.
Igen, van munka, van feladat, van kötelesség. De, nem hiszem, hogy közben nincs egy-egy pillanat, amikor a munkából felnézve ne mosolyoghatnánk egymásra. Vagy, a nap folyamán pár perc, hogy félre tegyél mindent és egyvalakire figyelj. Esetleg a hétvégéből pár óra, míg nem arra gondolsz minek kell még beleférnie, hogy minden készen legyen, hanem csak önfeledten élj, tedd, amihez éppen kedved van.
Az emberi test csodálatos. Születésünktől minimális ráfordítással szolgálja akaratunk, míg az elem le nem merül. Ám, nincs cserére lehetőség. Egyszer vége lesz. Nem tudhatjuk mikor, de nem lesz mód bepótolni ami kimaradt.