Tart a nyári szünet, ideje volt gyerkőcöt rábízni nagymamára. Ezért és még 2-3, vagy több okból is haza látogattunk. Már pénteken adtunk a diétának. Gulyás leves, kakastöke pörkölt, nokedli, kovászos uborka, francia krémes. Mekkora lennék, ha otthon laknék?
Szombaton unokatestvérem esküvőjére voltunk hivatalosak. Szinte az egész gyerekkorunkat együtt töltöttük, én Ritát tartottam a legjobb barátnőmnek, aztán az élet távolabb sodort bennünket egymástól, de bevallom mi sem tettünk sokat érte, hogy ez ne így legyen. Mostanában havonta beszélünk telefonon, évente-2 évente találkozunk, amikor sikerül összehangolódni jót dumálunk, de már külön világban élünk. Ennek ellenére nem csak Ő, de Mi is nagyon vártuk már ezt a napot. Sőt, meglepetésemre még a testvérem is eljött.
Nagyon szép helyen, Inárcson keltek egybe. A kis kápolna olyan volt mint Rita, jobbat nem is találhattak volna, tiszta, natúr, egyszerű, már modernnek is mondható, pont megtöltöttük. A pap ugyan alig nézet az ifjú párra, de még rák sem nagyon, szerintem a freskót, és a karzatot figyelte egész idő alatt, ennek ellenére a mise szép volt, pláne az ifjú pár. A templomtól kb. 100 métert sétáltunk a polgármesteri hivatalhoz, amiről szintén csak szépeket tudok mondani. A szertartás után még egy kis beszélgetés, majd az ifjú párnak hosszú, boldog, közös életet kívánva haza indultunk.
Hogy ki nem maradjon, töltött csirkecomb, rizs, görög dinnye, főtt kukorica várt otthon.
Vagy sokat ettem, vagy a pezsgő ártott meg, de én az esti közös családi távirányító keresésből kimaradtam. Pedig, nagy buli lehetett, még reggel is emlegették (és folyatták).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése