A rönkhúzás számomra nem élvezetes rész, én sajnálom szegény lovakat. Bírják, de mi értelme? Inkább megnéztük a bazár sort. Örömünkre, akit kerestük kinn volt. Két éve szép láncokat fűztünk Erikáéknál féldrágakövekből, most is erre számítottunk és szerencsére újból tehettük is.
Mire mi elkészültünk a többiek megéheztek. Az ebéd még kicsit odébb volt, de a frissen sült hurka illata csalogatott bennünket a sátor felé. Nem hagyhattuk, hogy kihűljön.
Terveztük, hogy ebéd után megnézzük a Kisnánai várat, mire kezdődik a fogathajtás pedig visszaérünk, és marad ki meddig akar, de mivel nem sokkal ebéd előtt behurkáztunk borult a terv. Kicsit hazamentünk kávézni, pisilni, hűsölni, majd féltve az ebédünket vissza. Annyira sokan voltak az elzárt területen karszalag nélkül, hogy nem mertük az ebédet 2 órával későbbre tolni, hiába volt rá jegyünk. Mivel ételesbe nem adtak muszáj volt majdnem teli gyomrunkba letuszakolni még egy kis ezt-azt. Nagy volt a választék: kecske pörkölt, sertés-, marha-, bab gulyás,és még valami káposztás is. Valamelyikőnk által mind megkóstolásra került, finomak voltak. Még a diós kifliből is jutott. Sőt, közben a zenés-táncos műsorba is be-be pislanthattunk, vagy ha épp csend lett volna cigány zenészek kezdetek rá. (Régen a parádi búcsúkor mindig jártak körbe és emlékszem papáék be is hívták őket 10-20 percre. Akkor nem voltam érte odáig, zavart, hogy én eszem, és felettem húzzák, de most az emlékek miatt jól esett.)
Ettünk is, ittunk is, folytatódhatott a parádé, végre a fogathajtással. Egyik másik pacin már látszott a mai nap nehézsége, de a körök szépsége nagymértékben a hajtótól is függött, akik ugyancsak kitettek ma már magukért, és párszor nyilván a pohár fenekére is néztek.
A zsűri biztos más szemmel nézte, de én nem tudtam volna elsőt választani közülük. Persze voltak ügyesebbek, meg még tapasztalatlanabbak, de mindben volt valami szép, ami kárpótolt egy-egy lelökött labdáért, eldöntött bolyáért.
Végére az Animal Canibals maradt, de ezt már nem vártunk meg. Anno szerettem egy pár szöveget tőlük, de bármilyen jó is volt azóta már hallottam őket pár ezerszer, és ennyidszerre nem maradt kedvenc. A gyerekek és a szakácsok is elfáradtak,
ideje volt a pompás lovak vibráló izmaival az emlékezetemben újból kicsit pihenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése