Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2011. január 6., csütörtök

Cím nélkül

Olyan ritka, hogy világosban húzom föl a redőnyt, vagy délután még szürkület előtt hazaérek, de télen ezt nem is olyan nehéz összehozni. A héten szabadságon vagyok, és nem éppen szikrázó napsütésben, de megcsodálhattam a virágzásnak indult orchideákat. Már most is gyönyörűek, hát még 6-10 hét múlva milyenek lesznek.
A vágott virágok nem nagyon hoznak lázba. A kertből ugyan kerül mindig a vázába is, de onnantól csak az elmúlás jön. A cserépben nevelt palánta fejlődése, növekedése, virágzása a lehetőséget jelenti, a kiteljesedésre, a szépre. A természetből kiragadott növény tőled függ, és kötelességgel kell viseltess iránta, hogy élvezhesd aztán szépségét. Gondoskodnod kell róla, szeretned kell, hogy jól érezze magát nálad. Nem akarattal belátásra bírni, és érvényesíttetni a terved, csak türelemmel része lenni a folyamatnak, és várni a gyönyört.

Nincsenek megjegyzések: