Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2011. július 28., csütörtök

Kedd

Badacsonytomajon csak vizet vettem, és mivel utána boltot sem láttam egy szelet Cerbonával köszöntött rám a reggel, hogy a fizetéssel kapcsolatos huzavonát, meg a tulaj személyeskedését ne is említsem. Bolt keresés, de idefelé ez a domb nem volt ilyen nagy, miért nem halad ez a bicikli? Persze hogy lapos a hátsó. Pumpa, fújás, pár km., megint nem halad, és pont a hátsó. Szerencsémre Luckyy jött hozzám látogatóba, Balatongyöröktől nagy segítségemre volt. Előbb ÁBC-t kerestünk, megreggeliztem, majd vele is tojás csere, pechemre készült, a világ legbüdösebb kölnijével (egész nap éreztem, pont ezt a szagot), pumpálgatás és szerviz keresés. Gyenesdiáson találtunk is egyet, odáig vért izzadtam, még lejtőn lefelé is lassult, azért közben Péter még a Szent Mihály dombra is feltolta. Hálás is vagyok érte, innen nézve is gyönyörű a Balaton, de maga a domb, kápolna, emlékművek, temető is megéri a kitérőt.


A szervizben kicseréltek pár törött küllőt, meghúzták őket, elsimították a nyolcasokat, kicserélték az alátétet és kaptam új belsőt is, jó keményre fújva, de csak 4 ezrem maradt még 4 napra. Majd lesz valahogy, ameddig tart, addig megyek. Megyek? Suhanok. Biciklim megtáltosodott, dombra fel is szinte magától gurul, legalább az utolsó szakaszon megmutathattam, hogy nem az a kíngörcs vagyok, aki még a tekeréssel sem boldogul. Keszthelyen még Péter elmondogatta mi mellett haladunk el éppen, meghívott egy velős-pirítósra, de hamar eljött a búcsúzkodás ideje. A csücsökből már egyedül tekintettem vissza az innen domborúnak látszó Balatonra. Lőn bizonyossága, mégis kerek a Föld.
Még 13 km. Balatonberény. Suhonbringámmal nem volt nagy feladat, azért a Zala hídjánál kicsit meg is álltam nézelődni.


Ááá. Naturista kemping, tudják ezek a fiúk hol kell megállni. ;) Sátorállítás, végre langyosabb vízben pancsi, vacsora és még lefekvés előtt megnéztük a Csicsergő félszigetet is. Hazafelé találkoztunk éberékkel, nálam nem volt világítás, mellény egyikünkön sem, így jobbnak láttuk, ha elhúzunk délnek, azaz északnak a Henger-park felé. Nem csoda, hogy a szobrot nem vettük elsőre észre, de bezzeg a szúnyogok minket rögtön, nem átallott az egyik még a nyelvemre is rászállni. Lehet a nudistáknak itt még direkt tenyésztik is őket, had dagadjon, ami nem megfelelő. Áj, nudisták. Gyerekek, én majd megfagytam, ők meg egy szál pöcsbe állították a sátrat. Bevallom szurkoltam, hogy legalább az egyiknek csípje oda valami, a nevetéstől nekem legyen kicsit melegebbem. Azért indulás előtt én is megmutattam magam, nehogy már csak nekik legyen jó.



Nincsenek megjegyzések: