Várakozás

2 hét és kipróbálom magam.
10 km.-nél eddig nem nagyon bicikliztem többet, lehet egy hónapban sem, nem egy nap, de most ez is kevés lessz. Ennek ellenére készülök, gondolatban megcsináltam, tehát menni fog.
Várom. Nagyon várom.
2 dologtól tartok csupán: műanyag nadrágban izzadni 5 napig és éjszaka sötétben sátorban egyedül aludni.
Persze nekem is beugrott egy csomó rém történet miközben az utat terveztem: kirabolhatnak, belefúlhatok a Balatonba, vagy elgázol egy autó, beázik a sátor, vendégem akad.
De, mennyi esély van ezekre?
A saját lakásomban is kirabolhatnak. Egy kanál levesbe is belefulladhatok. Autók erre felé is járnak. A beázás már más eset, de ha csak ennyi, ami tuti, akkor had jöjjön. Vendég? Erősen kétlem, bár vonzom a szex mániásakat. Kiknek szerintem a szájuk nagy, és nem a magabiztossága, tehetsége. Az első mondatra sarokba vonulnak, én meg ne várják hogy kihozzam onnan. Szóval, 1:1 felállásban nem hiszem, hogy bárki betalálna.
Ám, ilyesmire nem gondolok. Helyette gondolok a zuhanyzás körülményességére, az esetleges szélben sátor állításra, a felszerelés minimalizálására, a fájó lábamra, a melegre, a leégésre, a 100* eltévedésre és arra mennyire várom. Még ezeket is.