Frissen, fürgén, ügyesen

Az előző bejegyzés egy héten át íródott, naponta szaporodtak a sorok, míg végre ma átnéztem és közzétettem. Persze minden nap újra ott lehettem, de mégis szégyenlem magam, hogy ilyen csigatempóban adom elő a történetet.
Közben Gábor már visszatért a hófödte Alpokba, remélem ládázási vírussal fertőzötten.
Nyertünk a Lottón! Na, nem az ötöst, de befektettük. Mivel a nyertes számok továbbra is a kezünkben vannak, és már x-eltem is a megfelelő helyeken csak várnunk kell a sült galambot.
Koppány barátunk pedig a parkolóban is mesél róla, de tegnap végre nyilvánosan is Búváriskolát nyitott. Féltem a srácot, de nagyon örülök neki, hogy belevágott. Büszke vagyok rá, és kívánom erőfeszítései vezessék sikerre.
Aztán, aztán, disznót vágtunk. Én ugyan csak módjával, de kész, fini a hurka, kolbász, kisült a zsír. Imiék már el is mentek, a kocsimmal. Szegénykém, jól meg lett pakolva. Vizsgáztatni hoztam haza, de előtte még megtudja mi  a Magyarok Istene. Ám fiúkáim én nem féltem, olyasmi, hogy nőt és autót sosem nálam nincs. Mint látjátok a kocsit szívesen, nőt meg pláne, úgy sem sajt nememhez vonzódom.
Kevésbé örömteli, sőt egyáltalán nem az, hogy mindeközben a kemoterápiás készítményekből országos hiány van. Én a Szolnoki bajt élem meg, de hiába motoszkál a fejemben, hogy biztos nem általános ez, csak a mi kórházunk gazdálkodott rosszul, semmit sem segít azok helyzetén, akik most szembesülnek betegségükkel, és máris cserbenhagyva érzi magukat, vagy utolsó pókfonálként  kapaszkodnának a 2-3 vonalbeli kezelésbe, de nincs. Van már PET/CT-nk, kontingensünk, hogy legalább a vizsgálatra ne keljen olyan sokat várni, de mit érünk vele, ha szinte csak az ima, meg a méregdrága egyéb úton beszerzhető gyógymód mard? Eddig az volt a baj, hogy a sok beteget nem tudjuk hová fekteti, mert az ápolási idő és az ágyszám nincs egyensúlyban, most üresen, letakarva állnak az ágyak, a betegek pedig kétségbeesve mennek haza. Ha ez mégis az egész országot érintő hiány nem tudok másra gondolni, mint hogy ezeknek az embereknek fél év múlva már nem kell tp.-t, vagy nyugdíjat kifizetni, az államnak  vajon ez lenne az érdeke?