Hogy én októberben milyen feledékeny voltam. - Okt. 1-2.

Tegnap miután rájöttem, hogy a Szilvásváradi túra kimaradt, pótoltam, majd megnéztem a ládamegtalálásaimat, miközben visszafelé olvastam a blogban. Rögtön hiányzott a 10. ládához kapcsolódó bejegyzés.
Igazából nem a láda hiányzott, a keresés csak amolyan ott voltunk legyen meg ez is dolog volt. Ez a hétvége több eseményre is lehetőséget adott és mi éltünk is jó párral.
Szombat délelőtt a péceli kisállat kiállításon kígyót fogtam (nem csak fogtam, körbe tekerget rajtam, a nyakamban éreztem hideg puha bőrén keresztül  a perisztaltikát is), amitől páran begyóztak, és pl. a lányom nem is fogta meg utána  a kezem, de fűzött gyönyörű gyöngy karkötőt. Láttam belülről teknős páncélt, simogattam, kutyát, macskát, egeret, madarat. Tetszett az iskola maga is, nem láttam az egészet, de felnőtt szemmel élhető az épület. Kora délután átmentünk Isaszegre, meglátogattuk Edinát és a gyarapodó családját. Edina 3 gyerkőc mellet is a régi, a pici Kitti meg egy tünemény, aranyos nyugodt kisbaba, szinte hangja sem volt, mosolygott, aludt míg ott voltunk, pedig kézről kézre járt.

Este szülinapi part, Zsani 23-ja. A köszöntést méltó hátérrel az új ebédlőben ejtettük meg, majd kimentünk sütkérezni a kertbe, olyan finom zsíros kenyeret "főztünk", hogy azóta sem.

És tényleg, még a prést sem mostam el. Éjjel aztán fekvés, majdnem egymás hegyén hátán. Reni ment a szülők közé, Adrival mi voltunk a földön, Stef kapta a gyerekágyat. Félálomban nagy robajra riadtam, azt hittem gyermekem esett le az ágyról, mire rájöttem innen nem lehet leesni elárulta, hogy csak pukizott. Reggel jót nevettünk, de hangja alapján szerencse nincs szaglásom.  Hazafelé megálltunk az Abonyi állatkertben. Nincs messze tőlünk, nagyon családcentrikusak, ember közelben vannak az állatok, sokat meg is foghatunk, ami persze nem feltétlen jó, de élvezetes. Kedvencünk a nagymacskák, Buborék a már nem is olyan kis víziló és a majmok, de nem hagyjuk ki a többieket sem, most is káposztával, almával kedveskedtünk az arra éheseknek. A tavasszal vásárolt tigrisek sokat nőttek, őket már akkor sem lehetett simogatni, de Zuri az új oroszlánfiú kegyeskedett kedvünkre tenni, eljátszadozott az üres flakonokkal, hagyta, hogy bundájába túrjunk, volt aki kézbe is vehette. A show után még tettünk egy utolsó kanyart, elmajszoltunk pár ropit és fájó szívvel elindultunk haza, felkészülni a dolgos hétköznapokra.