Az utolsó nap

Végre ma megint nem kellett munkába menni. Nem mintha így unatkoztam volna, de hogy nem órára kellett keljek már sokkal jobb volt. Terveim között sokminden szerepelt erre a napra is, szerencsére a nagyjával sikerült végezek. Holnapra már csak (vagyis már holnap van, tehát reggelre) portörlés, locsolás, sütés maradt, na meg a buli előkészületei. Úgy terveztem 11 körül Pécelen leszünk, ez már most látom csúszni fog, de ott leszünk. Még nem tudom mit süssek a rétes mellé, de mindjárt megálmodom. A lényeg, szomszédasszony barátjának felhajtva az öltöny, ugyan csak nadrágról volt szó, mire ideért azonban a zakónak is megnyúlt az úja. Ha itthol vagyok nemet mondtam volna, de így, mérgelődve, hogy a saját ruhám helyett máséval bajlódom megcsináltam azt is. Pedig, a vadi-új lehet előbb meglett volna, mint átalakítani egy meglévőt. Ráadásul, miért ne élre vasalt hajtókás nadrág lett volna, meg éppen csak hosszabb új. A keményítés mér nem ért odáig, és a gombház az is csak félig. Mindegy, kész van, és azért én sem leszek meztelen.