Nagyon nem akarózott összejönni ez a nap. Lányom szombati fellépéséről kiderült vasárnap lesz, mennem kellene, pénteken már kapart a torkom, szombaton egész nap esett az eső, és a tank is üres. A család orrol, de annyira menni akartam, kimozdulni, erőt gyűjteni a boldog karácsonyra. Mint szoktam szombaton mindent elrendeztem: kitakarítottam, megfőztem, Hógolyót is megfürdettem, mindenhol vizes ruhák száradnak, a sörkifli után kisült a mézeskalács is, a javát mintázni is sikerült, bepakoltam, alaposan áttanulmányoztam a térképeket, manikűrözni is sikeredett (hajnal 1-kor). 5 óránál máskor sem alszom többet, annyi meg most is megvolt, reggel csak indulni kellett. Szerettem volna 9-re az Ázsia centerben lenni, amiből 11 lett, ugyan nem a kabátért visszaforduláson múlott, de azzal is megspékeltem kicsit, mert hát télen ugyan miért a kabát lenne a legfontosabb, az otthon maradt. Innentől azonban minden ment simán, mint általában, amikor valamiért vissza kell forduljak. Nem tudom, én találom-e ki jól mikor kell menni, vagy valaki besegít, de gyönyörű idő volt, pont kirándulni való. A napot úgy szerveztem, hogy tudjak bevásárolni, legyen egy kis idő ládázni, és odaérjek 4-re Dobogókőre a Zsindelyesbe Fényt várni.
A vásárlásban nincs semmi extra, karácsony jön, be kell szerezni az ajándékokat. Sokmindent felírtam, a fontosabbjai meg is vannak, de nem fogok unatkozni a következő héten sem.
Harmadszor jártam a pilisben. Az előző két kirándulás is nagyon tetszett, és annak ellenére, hogy a célul kitűzött 4 láda egyikét sem találtam meg mindet teljesnek mondom. Csak, böki a csőröm ez az ügyetlenség. Úgy gondoltam odafelé menet Pilisszentkereszten a Mária kápolnához, meg a Kolostor romokhoz megint betérek, és ha az ég a ..., akkor is meglesznek azok a ládák. A késés miatt az elhatározást kicsit módosítottam és egy új ládát mentem felkutatni, a Szent kútnál elhelyezettet. Ez pont útba esett, nem kellett miatta kitérőt tenni, csak megállni az út szélén, és sétálni kicsit, amire még volt 1 órám, tehát ésszerűen belefértem a napirendbe. A túra nem volt több 1 km.-nél, és végre felavathattam az új cipőmet. Nagyon vigyáztam ám rá, nehogy rögtön saras legyen. Szóval könnyű túra volt, semmi elágazás, minimális emelkedő a gyönyörű erdőben, és a kút fölött az út képzeletbeli folytatásában egy kidőlt fa alatt a láda. Még a kútnál elolvastam újra a leírást, megtalálásokat, megnéztem a képeket, had legyen könnyebb dolgom, és mintha a telefonom is engedelmesebb lett volna. Egy kis szuszogás után irány felfelé, kidőlt fa azért volt pár, de végre megvan az első Pilisi ládám, szerencsével jártam. De, amikor kinyitottam a dobozt ....
Éjfél van. Folyt. köv. és képek holnap.
Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése