Az indulás rögtön nehézségekbe ütközött. Terv szerint Petinek kellett volna kivinnie a felszerelést a főzéshez, majd 3 előtt érte jönni, hogy mi Adrival mehessünk biciklivel, és a critical mass előtt ne keljen haza menjünk érte. De, Petinek dolgozni kellett menni, plusz Adrinak defektje lett, amit megjavítani sem tudok, nem hogy félórán belül. Mentünk az én kocsimmal, majd én végig rohanok a nap folyamán, ő meg nem jön délután tekerni. Szerintem nem is nagyon bánta.
Mire kipakoltuk főző felszerelésünket a kijelölt területen, meg odavittük a padokat, asztalokat megérkeztek a szülők, rájuk bízhattam mindent és mehettem a pályára. Szerencsére még az előkészületek elején tartottak, volt mibe bekapcsolódjak. Laci és családja, valamint Károly nagyon ügyesek voltak. Nemhiába, ők már építettek ilyen pályát, profin lehetett rájuk számítani, én voltam az abszolút kezdő a csapatban. Sokat kérdeztem, és figyeltem, kitudja miben számítanak majd rám. Végül pályabíró lettem a hátsó szakaszon, amikor ott volt Adrival felesben. Nem sok csapat nevezett, csak 3x7 kört kellett figyeljünk. Laci mindenkinek elmondta mi a feladat, gyalog az indulók be is járhatták a pályát, amit Laci gyerekei és Ő is leellenőrzött kerékpárral meg gyalogosan is. Károly felfestései egyértelműek voltak, még a megtévedőket is jól segítették a helyes irányra. Az elemeknél egy-két botlás történt, de szerencsére esés nem volt. A csapatok nagyon jól teljesítettek, Adri osztályából indulók lettek a másodikok, ráadásul lányok. A sütim is nagy siket aratott, azt mondták megtartanak. Délben már szedhettük is szét a pályát, még egy közös képre összetereltem a csaptot és mehettünk elszámolni a rendezőkhöz.
Mire az osztályhoz értem már készen volt a paprikás krumpli, épp a zsűrit várták, míg megérkeztek az ezüstérmesek beszámolóját meg más történeteket hallgattunk tanároktól, gyerekektől, szülőktől emlékezve az előző évek közös eseményeire. Szomorúan konstatáltuk mennyire csökken az aktivitásunk ezen a téren, és milyen csekély az érdeklődés az ilyen programok iránt. Ma is csak 9 gyermek jött el, közülük is csak a fele családdal. A főztünk egyébként nem ért el helyezést, de tortát minden induló kapott. Egyébként finomat főzött Mariann, vagy csak én voltam éhes, de mivel mind elfogyott nem ez lehet a magyarázat. Amilyen gyorsan jöttem nekem olyan gyorsan mennem is kellett, az eredményhirdetés alatt pakoltam be a kocsiba, mire a tortát felszelték már mehettünk is haza, hogy még visszaérjek a rajtra.
14.50 elmúlt mikor eltudtam indulni ottholról, a Kossúth téren meg is döbbentem, hogy ezt aztán faszán lekéstem, itt nincs senki, elmentek nélkülem (nem mintha tudták volna, hogy rám várni kell), mikor végre megpillantottam az első fecskét, akit nem sokkal több követett. Az indulásra alig voltunk 50-en. Szomorú látvány volt magában is, nem még összehasonlítva a tavaszi rengeteggel. Nem volt nehéz egyben tartani ezt a pár embert, akiket most csak egy motoros járőr kísért végig a fél városon. Az első, hivatalos kör megtétele után, még egy násznéppel is találkoztunk, gondolatban kívántam nekik szépet, de jobban tették volna ha az eskü helyett inkább tekernek egyet. A második körre a fele induló vállalkozott, mi még kitekertünk szandára ott kicsit pihentünk és vissza már majdnem egyénileg érkeztünk. Összesen 24 km.-t tekeregtünk, jó hangulatban, kellemes időben.
A nap végére még egy meglepi is jutott. Az alacsony vízállás miatt kilátsznak a török kori Tisza híd cölöpjei, ezt is megnézhettem. Már rég terveztem, de folyton autóval, meg családdal járok erre, és nekik ilyesmire nincs idejük. Nem nagy látnivaló, de megér pár percet, ha már ennyi mindent kibírtak. (A fehér pontok a cölöpökhöz kötött habszivacs labdák, hogy a régészeti feltárás könnyebb legyen.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése