Mátra kupa

Kíváncsian vártam a mai napot. Többször kérdeztem Imrét, érdemes-e nekem ide elmenni mikor még ilyen térképet is csak messziről láttam, tájoló meg már ugyan volt a kezemben, de az is csak annyi. Ennek ellenére mindig biztatott, ne féljek, csapatban megyünk, csak mennem kell velük, figyelni, tanulni, 60-as kategóriában gyorsak sem leszünk, próbáljam ki, aztán a majd meglátom tetszik-e, a másodikra meg okosabb leszek. Nem kellett sok győzködés, de azért egy túravezetőknek készült tankönyvet elkértem, legalább elméletben legyen valamiről fogalmam. Indulás előtti nap Imre is magyarázott egy-két dolgot, de még így sem mondanám, hogy van fogalmam valamiről a témában. Minden estre Imre vezet én meg majd megyek utánuk-köztük mikor hogy alakul.
7-kor indultunk Hatvannál eltévedtünk  Na ki vezetett? Nem én! Mondtuk is rögtön, hogy talán a versenyen majd nem így kellene, de szerencsére addig még volt idő. Belefért.
 Még s Bába-kő is. A megtalálásoknál volt aki azt írta nem gondolta volna, hogy az úthoz ilyen közel ennyire szép hely rejtőzik, pedig szinte minden nap elmegy mellette. Én ugyan erre minden nap nem jártam, de az úthoz tényleg nagyon közel, talán 150 m.-re van ez a sziklacsoport, csak épp a bozótos takarásában. Mi a patak felé lekanyarodtunk és rögtön utána meg is álltunk egy kereszt tövében, hogy onnan gyalog folytassuk az utat (Gyöngyössolymosra egyébként is erre kellett menni), de gyalog is csak max. 500 m.-t kellett megtenni míg elértük a keresett helyet. Először a ládát kutattuk fel (amibe bele is tettem az autós bogaramat), csak aztán vizsgáltuk körbe, másztam meg  a sziklákat  Különösen jó érzés volt itt lenni. nem volt itt több pár kőnél, mégis megnyugatató volt.

Visszafelé összetalálkoztunk Schmidingerékkel, akik szintén a kupára jöttek. Gyors puszilkodás után azonban indultunk tovább, a beszélgetést hagytuk későbbre, majd a parkolóban ahol minden Gördög induló ott lesz, beszélgetünk. 

A Gyöngyössolymosi bánya mellett volt a rajt-cél állomás,  az idáig vezető vadregényes tájon volt minden, ami autós természetjárás közben utunkba kerülhet, vágtunk át gázlón, bokor alagút alatt, vízmosásban egyensúlyoztunk mire megérkeztünk a kijelölt rétre, ahol a kocsinkat is letudtuk parkolni, érkezésünkkor már szép számmal álltak ott autók, buszok, és még jöttek utánunk is. Innentől aztán minden gyorsan zajlott, ettünk, ittunk, és már indulni is kellett regisztrálni  Eztán megdöbbenésemre nem nekivágtunk az erdőnek, hanem leültünk egy asztalhoz, Imre elővett ilyen vonalzót, olyan szögmérőt, logarlécet, számológépet, tájolót és tologatta őket jobbra-balra, vonalakat húzogatott, számolt, irkált  kérdezett mielőtt nekivágtunk volna a bóják keresésének. Én már itt elvéreztem volna. 10 perc volt rá, amit Imre ki is töltött, de nekem életem végig is kevés lett volna erre az idő. A könyvben ilyesmiről szó sem volt, vagy csak a végén, odáig meg nem jutottam el. Már ekkor úgy voltam vele, van nálam is egy térkép, majd a jelek alapján viszonyítok, saccolok, ha már odaértünk, addig meg követem az okosabbat. 

Az első pont nem volt messze, de majdnem futottunk odáig. Amint megálltunk eldönteni melyik bólya a miénk mondtam is hogy én ezt a tempót legfeljebb még 2 bójáig fogom tartani, aztán felezve megy csak. Azt mondták nekik is gyors, csak be kell hozni valami lemaradást, és ezért húztunk bele az elején, de lassabban fogunk haladni, ha utol értük magunkat. 19 feladat volt, a legtöbbnél én csak ahogy az elején megítéltem saccoltam melyik a miénk, de volt olyan ahol még erre sem vállalkoztam. Volt sziklák között, száraz árokban  oszlopon is bója, de még olyan idegen feladatot is kaptunk, mint terepfésű, lépés számlálás,  jellegfa, jelleghatár, útvonalkövetés, iránytartás. 1x el is tévedtünk, főképp ebből adódóan szedtünk össze újabb fél óra lemaradást  és lettünk végéről a harmadikak. de, szerintem jól teljesítettünk  legalábbis én. 

A célban meleg teával, zsíros kenyérrel, Balaton szelettel vártak bennünket. meg is érdemeltük. Egyébként a szervezők jól felkészültek, az egyik ellenőrző ponton még pálinkával is kínálták a versenyzőket. 

A kis pihenő alatt míg minden versenyző befutott, és leellenőrizték a versenylapot, összesítették a pontokat mi elsétáltunk a Gyöngyössólymosi pihi nevezetű rejtéshez, amihez útba esett a Dezső-vár maradványa is. Itt Imre meg is állt, begörcsölt vádlival inkább leült egy kőre és megvárta még a dolgok oroszlánrészét elvégzem.  A ládától egyébként tényleg pazar a kilátás, csak figyelni kell hová lép az ember, mert az egyszervolt korlát maradványai a kiálló szögekkel igen balesetveszélyesek.

Visszatértünkkor ép az eredményhirdetés zajlott, láttuk a csoportunk győztesét is, de mi sajnos meg sem voltunk említve.
Hazafelé megálltunk a Csák-kő-nél, szintén ládát keresni. Anikó nincs odáig a geocachingért, a kocsiban maradt, nem tudja mit hagyott ki. Na nem az útba eső szennyvíztisztítóra gondolok, hanem az utána következő sziklákra.

Idefelé Gyöngyöspüspöki mellett jöttünk el, ahol egy erődített templom is található, mely szerepel a Mátrai várak listáján. Imre emlékezett rá, és megállt. A templomba nem volt idő betérni, szétnézni, de a pöttyök megvannak, a nézelődés pedig későbbre marad.

Hazafelé még útba esett valami hírhedten jó vizű forrás, aminek vízéből Anikó mindig vesz, most ezt nekem is megmutatták, aztán Jászalsószentgyörgyön betértünk Terikéhez, aki szintén Gördög egy kis bicikli javításra, amiből persze sütizés is kikerekedett.

Hazaérve Imre még letöltötte gépemről az adatokat, kipakoltuk a kocsit és ki-ki mehetett a dolgára. De, legyen itt még 1 kép a nap során látott gombákról, bogyókról.

Idehaza mér e-mail várt, Imre a nyomvonal alapján kérte az Asztag-kő-re is a találat elfogadását. A verseny alatt szépen körbe jártuk a ládának rejteket adó sziklát, de idő hiányában nem kereshettük meg a ládát. Neki elfogadták, de szerintem én ne fogok élni ezzel a lehetőséggel. Ott lesz az a láda legközelebbre is.