OKT 221/1: Sirok - Rozsnak-puszta

7-kor indulni akartam, de úgy döntöttem nem húzom fel a telefonom, ha tovább alszom arra szükségem lesz. Tegnap is csak 3 órát pihentem, ha menni akarok nem lehetek ma is kialvatlan. Ennek ellenére 6-kor már fenn voltam. Egyenlőre semmi sem fájt. Átnéztem a mai napra szánt táv túraleírását, az útba eső ládák leírását, a szintrajzokat, a térképeket, és úgy éreztem menni fog ez ma is. Felöltöztem, kiszellőztettem, elpakolásztam, leágyaztam és fél 9-kor már odakinn húztam fel a cipőmet. Kúrva nagy köd volt. Az hogy nem láttam az orromig sem nem lényeg, de hogy minden nyirkos volt az igen. A falu közepén megkerestem a gyógyszertárat, bízva benne, hogy ügyeletes, vagy helyben lakik a gyógyszerész és a biztonság kedvéért vehetek egy térdvédőt. Nem jártam szerencsével. Bepróbálkoztam még 2 nénivel, hátha van nekik fölös fáslijuk, de ez a reggel nem volt alkalmas a kéregetésre, a templom mellől elindultam hát a vár felé.

Lenn a parkolóőr nénivel is beszélgettem vagy fél órát, mire a köd annyira felszállt, hogy már sejteni lehetett a várat, mire azonban odáig felértem már pazar kilátásban volt részem.

Odafenn is álltam legalább fél órát, hogy száradjon rajtam a ruha, meg nem akartam pulóverben menni. Innen nem messze voltak az Apáca és Barát sziklák. A nap pont szemben állt, nem lett jó a kép, de a Török-asztaltól is akartam képet készíteni róluk, háttérben a várral. A sziklák mellé érve  szembe jött velem a lent már látott csoport, így én már nem tértem rá arra az útra, hanem velük beszélgetve a kéktúrás tapasztalatokról együtt mentünk egy rövid szakaszon tovább. Valószínű ott nekem  is kicsi kitérőt kellett volna tennem, hogy a látványban részem legyen, de így lemaradtam a kitérőről, helyette a többiek által fiatalosnak nevezett erdőben mehettem felfelé 4 km.-t. Az út végig szeméttel volt teli, látvány szép nem tárult elém, de haladtam. Míg nem értem el a visszafordítóhoz., ahonnan a lejtős szakasz következett, a tábla és szintrajzom szerint még 11 km.-en át egy rövidke emelkedőt kivéve Szarvaskőig. Az első pár száz méteren még nem volt baj, aztán már figyelni kellett a lépéseket, és mire az igazi erdőbe beértem már nem tudtam élvezni a szépségét annyira fájt a térdem. Pedig alig lejtett, a sár sem volt jelentős mégis volt ahol 1.6-tal sem haladtam. Alig vártam, hogy kiérjek Rozsnak-pusztára.

A pecsét-fa tövébe lepakoltam, mindenhová nyomtam plecsnit, és mire az ebédem elővettem társam is akadt. A pusztán 3 házat láttam, a legelsőt még az erdőből, és az úttal szemben álló kettőt, amiből az egyik igen modern, önellátásra berendezkedett bírtok udvaráról szökött ki egy fekete vizsla szerű játékos kutyus. Nem hiszem, hogy éhes lett volna, de olyan szomorúan nézett rám, mikor haraptam, hogy megosztoztam vele a zsömlémen. A közös ebéd után játszadoztunk kicsit, míg érdekesebbé nem vált egy ugyancsak fekete macska, aki után beiramodott az erdőbe én pedig kicsit könnyebb szívvel elővettem a térképet. Nem volt mást tenni, ezt a túrát itt be kellett fejezni. Megnéztem, átgondoltam minden lehetőséget, de a térdemmel nem jutottam volna messzire, a 60 pedig egyre távolabb volt tőlem. A völgyből 3 km.-es út vitt ki a 25-ösre, ezen indultam el haza felé. Szomorúan benéztem a kék ösvényre, és 3x is visszafordultam, de pár lépés után lejteni kezdett és nem volt értelme tovább próbálkozni, mentem tovább az aszfaltoson. A sík terepen térdem sem fájt, végre tudtam a tájra is figyelni, szépségeket észre venni.

A mellettem elterülő völgyből még újabb őzeket is láttam előttem beszaladni az erdőbe. A patak meder felé elnézve kerestem a többieket, de helyettük észre vettem egy ősöreg tölgyet. Nem törődve a körülötte lévő csalánossal lementem hozzá, és megölelgettem. Azt mondják öleléssel a fától energiát lehet kapni, nekem már nem sok volt hátra, de nem hiszem, hogy arra az energiára gondolnak, ami az izmokat mozgatja, inkább arra ami a szívet-lelket életben tartja.

A bekötőutam végén pont volt buszmegálló, és 10 perc múlva busznak is jönnie kellett. Kerestem  egy térerős helyet ahonnan felhívtam aput, nem-e járnak ma Egerben? Nem tervezték, de ha már én is ott vagyok  meg ócskapiac is van bejött értem.