Karácsony felé haladva egyre több képzeletbeli baráttal, vagyis dolgomat megkönnyítő eszközzel kerülök szoros kapcsolatba. Nemrég egy másik
ragasztót magasztaltam, most pedig egy nem túl dekoratív, de kis kézügyességgel igen praktikus, gyors, széles körben (de nem mindenre) felhasználható, és gazdaságos (pisztolytól függően) dolog feltalálójának adok hálát. Jelen tárggyal kapcsolatunk igen forró, ám néha kissé fájdalmas, és bár ismeretségünk régi, de koránt sem indult jól. Sok egyenetlen felületet kellett azért megdolgozni, hogy eljussak erre a pontra és kötésünk megszilárduljon, de megérte a sok fáradtság.
Karácsonyi asztaldísz.
Az alapul szolgáló falapkák még a
Bükkből hozott husángokból valók; tiszafa ágat Márti nénitől hoztunk, a gyertya Tescós vaníliás; a toboz/karácsonyfa Marcsitól származik, nekem csak
festeni kellett, a kis gömbök is Tesco gazdaságosak, mint a piros lamella, amit csak körmöm és ujjbegyem közé csippentve meghúzni kellett, hogy bepöndörödjenek; és hogy mindez együtt maradjon kellett még egy jól betárazott ragasztópisztoly is. A többi már csak rajta múlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése