Az első szakaszon mi kerültünk előre, ám a cross pálya után még a sportreptéren való átkelésen sem értek bennünket utol kísérőink. Én tartottam tőle hogyan lesz ez tovább, de a Kanyar sörözőnél éppen csak a múltkori geoláda keresést volt időm (persze most is sikertelenül) megismételni, és már kopogtak is a patkók keresztül a műúton.
Csatakos hátasaikon a szomjas lovasok enyhülést leltek, de a lovak éppen felszáradtak máris indultunk a Alcsi-Holt-Tisza partra, majd tovább Beke Pál halmára. Ígéret szerint 15-el kellett volna haladni, de eddig 6-nál nem sikerült magasabbra srófolni a számlálót. Most végre ügetésre váltottak, és kicsit mi is gyorsabban forgathattuk a pedált, csak rossz úton. Éreztem én hogy nem erre kellene menjünk, nem kellett volna a zöldről letérni, de az ukász ki volt adva: kövessük a lovasokat. Ők persze mentek árkon-bokron-szántáson át, de nekünk már a szekérút is feladta a leckét. Visszafordultunk. Alig tértünk vissza a zöldre jöttek ám ők is.
A terep viszont innentől is nekik kedvezett, mi pedig kerültünk és nyugat felől a repceföld méhecskéi között értünk fel a környék legmagasabb pontjára.
Mai túránk immár 2. pihenőjén is túl hogy kiérjünk a Homokbányai útra egy illegális szemétlerakó közepén vezető úton vágtunk át. Meg is lett az eredménye. Ugyan Osi kikötötte, nem akar 1 defektet sem, nekem rögtön összejött 2. Legalább gyakorolhattam.
Mire a Szabadidő központba beértünk a lovak már nyugodtan legelésztek, és lovasaik is túl voltak az első körön.
Kicsit mi is pihentünk, de hosszú út volt még előttünk. Az Áfor út kemény beton felülete helyett a négylábúakkal lementek a szántásba, de mi bőszen zötykölődtünk tovább még az annyira nem szeretett Alamand-dűlőn is.
Defekt után megvolt az első baleset. Kis pityergés után Réka csinos tapaszt kapott, majd a Shell kúton töltöttük fel kulacsainkat.
A 4-es mellett visszakanyarodva levágtuk a Alcsiszigeti-Strand-Patkó út kanyarját, és megint egy repceföldön keresztül előztük be a benzinkútnál nem megálló, és ezzel előnyre szert tevő útitársainkat.
Rövid szakaszon maradtunk még a kertek alatt, de a jó út nem tart soká és újra a földek között találtuk magunkat.
Nem figyeltem a táblákat, de a Vadrózsa utcánál térhettünk újra lakott területre, hogy aztán az ott lakók nagy csodálkozása mellett a keskeny erdősávba betérve máris lassabb tempóra váltsunk. Az Evezősnél is csodálkozva fogadták a zebrán történő lovas átkelést, de innen végre szabad volt mindkét csapatnak a terep. Mi a kerékpárúton, szélesebb nyeregben ülő társaink pedig a gát belső tövében engedhették szabadjára a gyeplőt.
Mondani sem kell lehagytak bennünket, de a gyülekezőhelyre mégis mi értünk előbb. (Adri a hídnál levágta a túra végét és haza tekert, de örülök, hogy eddigi is bírta, és az új biciklije is jól szerepelt.)
Sajnálom, hogy a kocsiban ott hagyott sütit megérkezés után gyorsan szétosztottam, mert a vacsora után jobb helye lett volna, és legalább viszonozni is tudtuk volna a meghívásukat. Már mindegy, a puszta közepén megvacsoráztunk, legközelebb pedig figyelmesebb leszek.
30 biciklis és 12 lovas vett részt a mai túrán, 50 km.-t tettünk meg, de életemben sem ilyen lassan, és ennyit pihenve, 6 óra alatt. Ennek ellenére jó buli volt, és hátha lesz még ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése