Devecser mégegyszer

Miután először Devecseren jártam következő alakomra nem piacolást terveztem. Szépen fel is készültem mondván mindenem megvan, ami egy élethez kell, én legközelebb nem vásárolok, csak megkeresem a Somló 5 kápolnáját, és sétálok egyet a Jézus ösvényen. Vagyis fordítva, de az már részletkérdés. Aztán változott az élet (visszakeresve azt az első bejegyzést, nem is tűnik másfél évvel ezelőttiek), és hiányzik ez is, az is, ami nélkül ugyan meg lehet lenni, de mára mégis fontosabb lett a pénzköltés, és elmaradt a túra. Odafelé azért már messziről a Solót kerestem, és most mit szépítsem, térképen sokkal kisebbnek tűnik. Olyan kis puklinak, ami a kocsi szélvédője mögül mégis elég széles, és eléggé ki is magasodik, meg nem is olyan közeli. Hajnal 5-kor ezekkel a megállapításokkal próbáltam magam nyugtatgatni, és persze kicsit még altatni bennem a tervem. Na nem mintha olyan sűrűn járnék erre felé, de legalább akkor majd felkészültebb leszek, és meg lesz bennem a kellő tisztelet is ulticélom iránt. Ma pedig megelégedtem a szépen aranyló búzával, és a foltokban törpefenyőszerűen ágasodó vidám sárga ökörfarkkórókkal, meg a konyhába vásárolt asztallal, és bántam az elszalasztott matracokat.