Görtábor 2015. - 2.nap - Ismétlés a tudás anyja.

Ma reggel nem kellett a többiekhez mennünk, Ők jöttek értünk.
Nem értettem miért, amikor Tiszabecsre feléjük kell menni, de egye fene tettünk egy tiszteletkört a faluban. Majd kiderült nem Tiszabecsre megyünk, hanem Szatmárcsekére, és majd fordítva körözünk, de Nekem úgy is jó lesz.
Az is menet közben derült ki Szatmárcsekére azért kell előbb menjünk, mert Hídvégi-Üstös Pál még ott van, és meg kellene látogatni. Rajta.
Pali tényleg idehaza volt, és szívesen látott bennünket,

majd még idegenvezetést is adott mellénk, így a templomba (A barna római katolikust kihagytuk, pedig Pali házával szemben volt.),

és a csónakfejfás temetőbe is vele mentünk Kölcsey síremlékéhez,

de azt már magunk tudtuk meg mennyi magyar él külföldön, vagyis élt amikor az emlékmű készült.

Jó időt eltöltöttünk a községben, de élveztük a bemutatást, pláne az apró részleteket a templomról, a vallásosságról, a fejfakészítésről, a Kölcsey-ekről, és a még régebbi, meg a legújabb nevezetességekről, szokásokról.
Induláskor az is kiderült nem Tiszabecs a mai ulticél, Nagyar felé megyünk. Ez már nekem megvolt egyszer, de így jártam. Tegnapihoz képest visszafelé haladva most a Petőfi-fa következett.

Míg a csapat játszott, hűsölt alig pár órás sikertelen keresésünk a magyar láda után akartuk átfordítani és apróhaddal megerősítve indultunk a bozótosba, és hát persze, hogy ezen múlott.

A csapat fele megállt a Luby kastélyban, de engem ez tegnap sem érdekelt, ma is tovább mentem Kisaron át Tivadarra, a strandra. Ma kevesebben voltak, de a gyerekek azért megmártóztak. .

Ebéd után Fehérgyarmat felé fordultunk vissza, de csak miután a kilátóban megkerestük a 2 külön ládát, ami kicsit soká tartott,

és még a kárpótló süti kínálás is félresikeredett,

a hazajövetel pedig ezek után haladósra. Penyigén szívsajogva átviharzottunk, de Túristvándiban nem hagytam ki a templomot (ami sajna zárva volt),

ahogyan a Móricz Zsigmond emlékház is.

Odahaza megejtettünk egy kis manikűrt,

és sok-sok csillámtetkót (a teljesség igénye nélkül),

de 60 km. után készülve a holnapra korán kellett ágyba bújni.