Bugac 2 nap

Jó lett volna 6-kor, vagy még annál is korábban indulni, de addig szöszöltem, míg 7 lett belőle. Vagyis lett volna, ha nem kell még fél órát keresnem az éjjeliőrt, aki este ragaszkodott hozzá, hogy majd reggel fizessek. 7.22 volt mire találtam a strandon egy munkást aki elárulta 8-ra jön a portás, de 6 után elmegy az éjszakás kolléga, már hiába keresem.
Ó hogy az a. Magamban köszöntem az ingyen szállást, de megbeszélhettük volna ezt este is.
Lulu most is jól gurult, bár nekem még melegedni kellett a mai napra megmaradt nagyobbik félhez, de Lakitelek nem okozott gondot, ahogyan Tiszaalpár sem. Csak jött valami fura érzés, amiről tegnap teljesen megfeledkeztem, de az ördög nem alszik, lenézve pedig láttam lábujjaim megint összeveszőfélben vannak. Ideje friss pezsgőtablettát vásároljak, és még egy üveg vizet, mert ezt a problémát akkor már napirenden kell tartsam és folyamatosan pótolni a Mg.-t. Pont jókor, jó helyen, a Pluszban minden megleltem. Az egyik üvegben tiszta víz, a másik felében feloldottam gyorsan 3 tbl.-t, és uzsgyi tovább Kiskunfélegyháza.
Szebbnél szebb rétek, csatornák mellett haladtam, de csak a villanypóznán gyülekező fecskék csivitelését hallva álltam meg pár kattintás erejéig, tudva minden más megvár holnapig, de ilyet gyerekkoromban láttam utoljára. (Idehaza nézve a nagyított képeket kiderült nem fecskék voltak, hiányzik a fehér mellényük.)

Kiskunfélegyházán sem időztem, ugyancsak vasárnapra hagytam a látnivalókat, de Bugac előtt a monostorrom erősen gondolkodóba ejtett. Nem hagytam magam elcsábítani, de tudván milyen viszonyok lesznek bokrot azért kerestem dicső bevonulásom előtt.
11.22-kor léptem át a lófarkas kapuk alatt. Boldogan egyrészt mert ideértem, másrészt mert fölösleges és esztelen lett volna a távot egy nap alatt lenyomni, pláne a felét éjjel.

A legnagyobb furcsaságot, vagy inkább negatív érzést az keltette tegnap bennem, hogy a nagy út végén senki nem fog várni. Megérkezem, nyilván örülni fogok, itt lesznek ezrek, de egyedül leszek, még csak köszönni sem fog nekem senki.
Ma viszont vártak. Joe és Csaba előttem nem sokkal érkeztek, és a jóslás ellenére pár perce  boldog nagypapa, és nagybácsi ölelt át üdvözlésül. Én pedig ez úton is kívánok Leventének hosszú, boldog életet.
Rövid beszélgetéssel egybekötött gyümölcsözés után míg ők megnézték az íjász bemutatót én sátrat vertem (A kerítés mellett félárnyékba akartam, de beinvitált az akácosba a lótartók egy szimpi csapata.), letusoltam, és frissen tértem vissza a seregszemlére.

Megnéztük az ősök sátrát is,

majd Józsiéktól elköszönve egyedül fedeztem fel a tábort. Képek csak módjával készültek, mert nem bejegyzés írás végett jöttem, és a későbbiekben sem sűrűn kapkodtam a telefon után, de idén is nagyon tetszettek az akhal teke lovak

(Szemből még alig volt észrevehető szőrük csillogása, de mikor elvezették őket és a délutáni nap fénye hátulról esett a szálakra már szikráztak.)
és most több időt töltöttem a táltosok színpada előtt is, de sajnáltam, hogy tüzeskedés csak holnap este lesz.
Vásárlás nem volt betervezve, sőt egyenest az ellentéte, de azért egy-egy vásárfiát megengedtem magunknak két kézműves aprócska falevél függő formájában, míg bejártam a vásári sokadalmat, és végül hangos népzene szerűség kíséretében tértem nyugovóra a jeges zuhany után. Hiába itt mindenre fel kell készülni, és mára ez volt a meglepi.