Görtábor 2015. - The end.

Tegnap este már nagyjából becsomagoltunk, de a végső simítások, és persze az autó felmálházása reggelre maradt, ami még így többedszerre sem kis feladat, de egyre ügyesebben megoldom és már nem is kellett rám várni. Annak ugyan sok értelme nem is lett volna, mert még Penyigén a lekvárdánál be akartam gyűjteni egy jelszót, és persze futtában meg is néztem volna, de nem lévén nyitva a második rész kimaradt,

mentem inkább a temetőbe ugyancsak jelszóért,

majd lóhalálában a többiek után, hogy a nyíregyházi állatkertben Adri nem csak velem keljen beérje. Mire odaértünk kiderült a sietség hiába volt, csak Imréék nyújtották meg a hazautat, de én mindenképpen meg akartam mutatni Adrinak azt a helyet ahol gyerekkoromban annyit jártam. Nem minden nyáron, de amikor apu műszakja tartotta karban a nyíregyházi vasúti szakaszt vele jöttünk, és míg ő éjjel síneket cserélt, mi az ágyában aludtunk, reggel pedig irány a régi gőzős, kilátó, strand (ahol legalább apu tudott aludni), állatkert . Azt hiszem 15 voltam, amikor utoljára jöttem, de még akkor is élveztem. Mára sok minden megváltozott, a kilátót pl. meg sem leletem, igaz csak az útról figyeltem, és nyilván a fák körülötte annyit nőttek, hogy eltakarják, mint már majdnem a mozdonyt is, ami eddigre igen megrozsdásodott, de nekem így is örömöt okozott.

A strandot csak a kapuból bekukucskálva láttuk, de az állatkert nem maradt ki. Egyébként mintha kicsit odébb költözött volna. És az erdő is kevesebb, a lakók pedig sokkal jobb körülmények között élnek, mint rég. Persze erről hallottam híreket, és már korábban elszerettünk volna jönni megnézni felújítva, de folyton halasztódott, és csak most a táborral összekötve sikeredett ilyen kis időre is.

Adri ebből sem élvezett mindent, de azért sokszor volt az ő arcán is mosoly, én viszont majdnem felhőtlen örömmel barangoltam a karámok között.

Mielőtt az M3-s északi oldalának geoládavadászata is elkezdődhetett volna a Mekiben ebédeltünk, amiről azt hittem a gyermekem szereti, de azóta kiderült eztán nem sűrűn fogunk arra járni. Jóllakottan Adri majdnem átaludta a hazafelé tartó utat, míg én elalvás ellen nem tangót, hanem jelszavakat szedtem. Mire 214, 205, 193, 171, 153, 142, 123, 105 km. pihenői után hazaértem az eső is eleredt, de legalább lemosta a táborban autómra rakódott vastag porréteget.
Az elmúlt héten 326 km.-t tekertem, megleltem 62 geoládát (nem leltem meg 6-t), megnéztem 23 templomot + 19 -t csak kívülről -nem rajtam múlott. A Középkori templomok útjában szereplő 36 közül 16/9 arányban. -7 volt még a térképemen (ami teljesen elhasználódott, szinte kockákra szakadt annyit forgattam), de nem estek útba, 4 pedig azon sem. Azt nem számoltam mennyit aludtam, de amennyit kellett annyit pont, és nem is azért mentem, meg az élmény is jócskán a számok mögött van.
Jó kis tábor volt.