Beke Pál kincse

Egész héten nem ültem biciklin. Mivel még nem készültem el az ajándékokkal halogattam a kincskeresést. Ma úgy döntöttem nem hozok el semmit, így nem lesz baj, ha nem is viszek, de ma akkor is mehetnékem van.
Először a Repülőgép múzeumot néztem meg. Nem mintha ez olyan veszettül érdekelt volna, és már láttam is, de ha egyszer itt volt kincs elrejtve, hát itt kellett keresgéljek. Aránylag kis területen kellett sok koordinátát megtaláljak, de be kell valljam ügyes voltam, mind megtaláltam elsőre. A 4 virtuális célpont után a valós láda helyét megkeresve elolvastam a rejtek leírását: "a megadott ponton található objektum alatt".  Objektum? Az az épület? Húúú. Katonai területen kezdjek el egy épület tövében matatni? A besz...s határán álltam, de nehogy már egy ilyen "kis" akadály eltántorítson a kincsemtől! Körbejártam az objektumot, ami szerencsére egy konténer volt. A láda a konténer pihenő felőli oldalfala alatti kis üregben volt, eltakarva egy fa ajtóval, előtte egy pad állt. Nagyon ötletes rejtés. Egy laktanyában nem fogja senki emberfia megengedni gyerekének, hogy nagyon matasson, felnőtt meg nem nyúlkál ilyen helyekre, a padot meg pláne nem huzigálja. Kezemben a ládával elnevettem magam és fél órát vártam, hogy visszarejtsem, nehogy valaki meglássa. Ez még csak a harmadik ládám, de etalon lett.

Innen Beke Pál halmát mentem megkeresni. A térképleírás szerint valahol szántóföld és erdő között, Szolnok mellett. Na, persze kicsit azért pontosabban, megvan az út is ami oda visz, de most mit vagdalkozzak koordinátákkal, nekem sem mondanak sokat. A lényeg, nem messze a katonaságtól, de azért lesz még lehetőségem egy kis tekerésre. Kezdetben bicikli út, majd még aszfaltos bekötőút és aztán egy út a határban. Szántás idején. Két traktoros mellett mentem el, néztek nem kicsit, de lehet csak a hiányos öltözékem miatt, és nyilván sokat járnak arra felé biciklis nőcik. Szóval kerülgettem balról, majd jobbról is egy erdőt, mire rájöttem a közepén lesz a cél, mindegy hányszor kerülöm meg akkor is be kell menjek a sűrűbe, fel a dombra, be a bozótosba. Az első gaznál sűrű szitkozódás közepette kerítettem egy botot, még mielőtt valami pók rám mászna, és sűrűn hadonásztam is vele. Ha ekkor láttak volna a traktorosok lett volna egy nevető görcsös napjuk. De még ez mind semmi, a földben apró lukak voltak, még lépni sem mertem ám akárhová. Hiába tudtam én hogy nem lakik errefelé semmiféle óriás pók, vagy emberevő anakonda, esetleg  mérges kígyó és azokban a lukakban olyan lények laknak, akik nem árthatnak nekem, és különben is jobban félnek tőlem, mint én tőlük, mégis libabőrös voltam, és sűrűn néztem volna hátrafelé, ha nem kellett volna előre is nagyon figyelnem. Fenn a domb tetején volt egy határkő, mellette két kereszt. Itt biztos nem volt sír, csak emlék keresztekről lehet szó, volt ott letaposott fa szegély és pár elégett mécses is, mutatván élt ez a hely szebb napokat, de nem sűrűn látogatják. További kis keresgélés után meglett a láda is. A bejegyzésből kiderült előttem 80 perccel volt az előző találás. Még hogy nem sűrűn látogatják? 80 perc! Ha nem szarakodok a kerülgetéssel élőben találkozhattam volna más kincs keresőkkel is. Bár lehet szerencse nem voltak tanúi a képzeletbeli szörnyekkel vívott harcomnak. Visszarejtettem a ládát és elindultam hazafelé.

A visszaút már sokkal gyorsabb volt. Szanda utolsó pár kilométerén 24 döglött egeret számoltam meg a bicikli úton. Itt hatásos az egér irtás. Csak az a baj, hogy ebből számomra az derül ki a többi szakaszon  az egér populáció vígan él, vagy takarítják az utat. Utóbbi lenne a szerencsés. 
Most nem felejtettem el nullázni a GPS adatait, így itthon kiderült a mai napon 31 km-t tettem meg.
Utána kell nézzek mekkorán születik egy gyík. Rengeteg pici gyíkszerű valami szaladgált a fűben, de szerintem gyíknak pirinyók.
Megtanultam, hogy kincset nem szandálban kell keresni, még ha sportos is az a szandál és ha egy út jónak látszik, azon kell menni, nem még jobbat keresni.
Pókok pedig voltak, vannak és sajnos lesznek is.