Szombaton hajnalban aztán húzhattam bele. Ez annyira sikerült, hogy a csülköt szépen oda égettem.
Vasárnapra bicuklitúrát terveztem. Helyette szombaton este anyahiányban szenvedő gyermekem mentünk meglátogatni. Na, azért ezt még nem élem meg kudarcként, de a sornak része.
Otthon pedig még egy jó hír is várt: holnap megyünk a Szalajka völgybe. Á, mondom, ez már kárpótlás, a káposzta is megmarad, és a kecske is jóllakhat. De, csak jól lakhat. Gyermekem az adrenalin túra és az ugrálóvár után feladta a "túrát". Mehetünk haza, mert ő innen már tapodtat sem megy feljebb. Mintha eddig mentünk is volna valamennyit felfelé. Ennek a túrának mégis annyi lett. Mire Szolnokra értünk már itthol sem tudtam mihez kezdeni.
Hétfő, amikor a fű sem nő, de munka van mint a tenger. Délben hívás: este ételkorzó. Szépen elkészültem, zuhany, smink, és jön a telefon: a barátoknak mégsem jó a mai nap. Hát én még életemben nem vacsoráztam kettesben a férjemmel, nem tán most fogom kezdeni. Ez a progi is ugrott.
A legfontosabbat meg ki is hagyom, ami vasárnap kedvem vette még az élettől is. Szolnok körül egy 100 km.-es biciklitúrára akartam benevezni. Meg is néztem szépen már mindent, csak a túrát kiíró szervezethez akartam még bemenni 1-2 kérdéssel, de szeptember 3-ra mindent elrendeztem. Lélekben már felkészültem, megcsinálom, bármerre kanyarog az az út. Príma lesz. Ez az út aztán annyira kanyargott, hogy már most szombaton mindenki végig tekert rajta, nem várták meg szept. 3-at. Mint kiderült én a 2007-es kiírást néztem, akkor volt szept. 3.-án, idén aug. 13.-a volt a túra ideje. A térkép megvan, 2 héttel a tervezett után végig is megyek rajta egyedül. Slussz, passz.
Holnap még pontosítanom kell a jövő pénteki szabit. Remélem, hogy a sor megszakad és minden oké lesz. Már megvolt a három, még a ráadás is. Sőt, a ráadás ráadása is. Ennyi több is volt, mint elég.
Azért történt velem szép is ebben a pár napban nem csak csupa megsemmisült tervet tudhatok magam mögött. Pl, szombaton éjjel még ébren találtuk gyermekem és vele is néztem a hulló csillagokat. Igaz egyet sem láttam, a gyerkőc annyira szóval tartott, de együtt feküdtünk a függőágyban és beszélgettünk, minden kontroll nélkül pletykálkodtunk, szeretőztünk.
Ez a nap az érzelmek napja volt. 11-re jöttek a Lovagtársak szülinapot köszönteni. Erre készültem volna a csülökkel. :$ Persze volt más is az asztalon, de amennyien voltunk nem ártott volna, ha a csülök sem szenesre sikeredik. Elfogyott, de hoztam a formámat. Ha nem a sütit b...om el, akkor a húst. De, ez a rész a pozitív érzelmeké, hagyjuk azt a csülköt. Pót születésnap. Kívánságomnak megfelelően idén nem csak egy jutott, és mindkettő boldogan telt.
Tudom az ajándékokkal nem illik kérkedni. Ezt az egyet mégis megmutatom. (A hajam nem sikerült megszárítanom a vendégek érkezése előtt, aztán pergetek az események.)
Az ominózus csülök,
és a vendégek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése