A család iskollában és dolgozni, de én még nem. No, nem mintha itthol nem ugyanezt tettem volna, mint ők. Hol van már a pihenős idő? Persze, ha akkor nem vettem volna ennyire "komolyan" a pihenést most kevesebb dolgom lenne, ám én kiélveztem a táppénzt, a kiránduláson kívül nem erőltettem magam. De, ennek vége, hétfőn már munka, és addig még itthol is van mit tenni. A melóra ugyan nem nagyon kell készüleni, de előttte ittthol még jöhet egy kis szülinap, és hozzá főzés, takarítás, meg egyebek. Reggel gyorsan a pucoválással kezdtem, aztán Imréhez szaladtam a biciklikért, majd a szőnyegbolta, és még utánna egy kis kaja is beszerzendő volt. Siettősen haladtam mindennel, hogy az 5 körülre tervezett nyársalásig még a másnapi ebédet is előkészíthessem. A húsleves, majonézes krumpli, hús pácolás, és a torta sütés fele meg is lett, mehettünk múlatni kicsit a jó időt még a rétre. Nemrég jártam arra Hógolyóval, de nem is néztem szét, így jócskán meglepett milyen "jó" hatással volt rá a tél, vagy inkább az erejüket próbálgató gyerekek. A beton tűzgyújtó helyek öszedöntve, az odakészített tüzelő szanaszét dobálva, a padok és asztalok összetörve. A 4 kialakított bográcsozó hely közül 1 volt még így-úgy használható. Pedig jobb időben van hogy kevés is a 4, annyian használnánk, de már nem sokat fogjuk. Sajnos.
Mire sikerült tűzet gyújtani, és félig elfogyasztani a zsíros kenyereket eszünkbe is jutott,
hogy tűzgyújtási tilalom van, talán nem kellett volna, de eddigre már sötétedett és hűlt is a levegő, jól esett az a kis meleg a tűz mellet, nem siettünk eloltani.
Idehaza lehetett újraindítani a mosogatót, és a mosógépet, hajat mosni, fürdeni, és befejezni a tortát.(Blogtortának -tejszínes, rizses, gyümölcs- indul, de még finomítani kell rajta.)
Nem kellett altatni.
Reggel 7-kor ébredtem. Pattantam is ki az ágyból, azt gondolva, hogy már 8 van, csak az órát nem állítottam előre. Átszámolva sem nyugodhattam meg, mert így is késésben voltam. Betettem sülni a bőrös combot, és átszaladtam a kisboltba (Hógolyóval, hogy egyszerre kettővel haladjak), megvenni, amiről menet közben derült ki hiányzik, vagy mégis elfogyott. Kutyut beállítottam a fürdőkádba, gyorsan begyúrtam a sörkiflit, hogy míg a fürdetés, szárítás, fésülés lefoglal legalább a tészta keljen, és a comb után mehessen is be a helyére. A hús túl jól megsült, a kifli meg kiszáradt, de a tészta e nélkül sem volt teljesen oké. Még jó, hogy egy kis sóban sült csirkecomb is be volt tervezve, de begyúrtam még egy kis pizzát is. Rögtön kétszer. Nyilván a liszt nem volt a megszokott, mert sem a piskóta, sem a sörkifli, sem a pizza tésztája nem nézett ki jól már a kezdetekkor sem. (De, már sorozatban negyedjére járok úgy, hogy a frissen kibontott rétesliszt mojos, tehát felesben sem tudtam keverni.) Ez a nap jócskán szarul indult, a fojtatás sem volt szerencsésebb. A hús leves is megromlott mire melegítettem volna. Mindezekre rájött még Peti agymenése. Mire a torta az asztalra került ....
Ez az ünnep is a megszokott módon telt. Tartjuk a látszatot, de minek, ha annak sem tudunk örömet okozni aki miatt.
A rendrakás is megint rám maradt. Ugyan mit vártam?
Bezzeg még éjfélkor az órát néztem, padig másnap, az már más nap volt. Munkával telt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése