Búcsú főzőcske az elköltöző osztálytársaknak

Idén elmaradt a családi szombat. Év elején addig addig kerestük a megfelelő hétvégét, míg leesett a hó, tavasszal meg ki tudja már mi miatt nem hoztuk össze, év végére azonban szomorú aktualitása akadt, hisz 6-an kezdik a következő tanévet másik suliban.
Norbit azt hiszem senki nem bánta.
Ilonát megismerni sem volt időnk.
Nikolasz már Németországban él.
Virág művésznőt az idén nyitott katolikus iskolába íratták át szülei.
Kriszti anyukájához költözik.
Zoli szülei pedig még nem döntöttek, de nagy valószínűséggel ő is hiányozni fog már az évnyitón.
Az utolsó 4 gyerkőc szerves része volt az osztály közösségének, általában részt vettek mindenben, jó ötletekkel álltak elő ha valamit meg kellett oldani, plusz feladatokat vállaltak, jól tanultak, segítettek az újaknak, és nem utolsó sorban szerették őket a többiek (Zoliért én is odáig voltam, meg vissza). És mindez az utolsó két hétben derült ki, igazából semmi másra nem maradt idő, amivel elköszönhetünk volna tőlük. Kirándulásról mindenki vitte haza a levelet, évzárón fixáltuk a létszámot, pénteken bevásároltam és már kinn is voltunk a Nefag játszótéren.
Míg mi felnőttek készítették az ebédet ...

a gyerekek is elfoglalták magukat

volt testfestés ...

és még menyasszonyunk is.

lehetett tollasozni,

kidobózni.

majd ebédelni

és újból játszani.

Az otthonmaradóknak pedig ezt a képet küldjük.