Eljött hát ez a nap is.
Emlékszem, már az első órákkor mennyire vártam, most mégis azt mondom bárcsak ne érne még véget.
Nem szerettem meg a hegedűt, de látom gyermekem fejlődését és több is kijöhetne még ebből. Tudom virtuóz nem lenne belőle élete végére sem, de 4 év elteltével alakul a mandula. Erre a vizsgára pl. nem is gyakorolt itthol, mégis szebben szólt az a síró hangszer, mint eddig bármikor a kezében. Még mindig lassan, szinte ritmus nélkül játszik, de úgy érzem gyakorlással -mint minden más- menne jobban is. Tanárnénink azonban nyugdíjba megy, Adrienn pedig nem szeretne máshoz járni. Úgy döntött hangszert vált, furulyára. Talán ha én is jobban támogatom most másképp alakul a helyzet, de már csak az osztályhangverseny van hátra és leadja a hegedűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése