Bugac helyett Hajdúszoboszló

Negyed éve hangolódtam a Kurultajra. Nézegettem az előzőn készült fényképeket és egyre nagyobb kedvvel vártam a szabim utáni hétvégét, hogy menjünk, lássuk a lovasokat, táltosokat, íjászokat, a rengeteg idegent, és nem utolsósorban sátrazzunk (ugyan nem  jurtában, de mégis). Fészen fájó szívvel követtem az előkészületeket, pedig már tudtam a család mást döntött, ha nem akarok nagy patáliát velük kell menjek. Kerestem rengeteg kiutat, hogy én csak péntekre lemegyek, és mire a többiek indulnak hazaérek és mehetünk tovább, vagy majd szombat reggel megyek utánuk. de, ugyan miért mikor pénteken még nagyon sok minden nem fog történni, az ismerősök is még otthon lesznek, vagy 2 kocsira fizethetjük a benzint, annyi meg ezért nincs, hogy ennyire szórjuk. Valamiről le kell mondani, hát ez lett az. Hajdúszoboszlóval sincs egyébként semmi baj, bármikor máskor nagyon szívesen jönnék ide, csak most az én szívemnek más volt kedves.
A pénteki szabiról (amit még tavasszal, amikor a szabadságokat igényelni kellett lejelentettem), csütörtökre kiderült mégsem mehetek el.  Ki voltam akadva.  Nagyot enyhültem, amikor otthol végül felhívtak, hogy marajak nyugodtan, megoldják, de ennek ellenére én a 8 órás munkaidő túllépést nagyon nem fogom erőltetni (eddig sem, eztán meg egyenesen bojkottálom majd). Na mindegy, maradtam fenekemen. Indulás csak délután, addig majd takarítok egy gyorsat, meg tekergek, ha már a hajnalban elindulok biciklivel tervem sem megvalósítható.
Hajdúszoboszló több mint 100 km tőlünk, a négyesen 2 dugóban is ücsörögtünk, miközben a szállásunk sem volt biztos. Nagy stori. Ricsiék már reggel eljöttek, beszéltek a tulajjal, elfoglalták az apartmant, lementek a strandra és visszatérve látják, hogy tele a ház idegenekkel. Kiderült a foglalásnál nem azt a házat tették el nekünk, amit megbeszéltünk, a tulaj meg nem ellenőrizte ki érkezett, csak örült, hogy valaki ott van, mi pedig (vagyis csak Ricsiék) pakolhattunk kétszer. Kellemetlen helyzet volt. A szállás legalább minden procedúra ellenére jónak néz ki. A kipakolás, talán vacsi utánra éjszakai fürdőzést terveztünk, de a csapat fele vagy már aludt, vagy inkább csak sétált volna egyet. Ha már így kellett legyen nekem teljesen mindegy, én bármiben benne vagyok, sőt még annál is többen. Felkészültem én legalább 5-8 km-es sétára, mire az itteni 8 ládát megkeresem majd, kezdhetjük akár máris. Tudom ezen szándékom a többieket vegyesen érinti, de semmi nem kötelező, ők mehetnek, amerre nekik jó, én majd legfeljebb néha kicsit kitérek tőlük, aztán majd pár perc múlva találkozunk. Ahogy a strandon sem vagyunk összekötve, sétálni sem kézen fogva fogunk, ámbár Dani segítségére azért számítottam, én ugyanis  2 m-re nem érek fel, az egyik láda pedig ilyen magasságban lesz található. De, ha nem jön, majd megoldom. Még mindig lett valahogy.
Most úgy lett, hogy 9 után elindultunk, a többiek szerinti max 1 km-es sétára. Nevettem magamban a távon, tudván, hogy csak az odaút több lesz ennél. Igazam is volt mire hazaértünk 3.7 km-t mutatott a készülék. A strandtól pl. pont 1 km-re laktunk és ott volt az első láda, a 2 m-es magasságban elhelyezett, mivel a többiek idáig tervezték az utat, legalább már 1 meglett. Igaz, csak 1.7-en volt, még én is elértem volna, de csak lettek segítőim, Ágika Királynő még reggelt is.

Mire mi megleltük a rejteket a többiek kicsit előre mentek, de nem jutottak messze, és már igen fáradtak voltak, leginkább csak nézelődtek. Jól jött az utcai festő, aki gázmaszkban sray-vel készítette műveit, és szabadon lehetett csodálni, meg tőle vásárolni. Tettük is volna, de ott voltak a fiúk, megvártuk inkább a holnapot és majd világosban kiválasztjuk a legszebbet. Átolvastunk még pár étlapot, eldöntöttük hol kajálunk majd és utolsó pillantást vetve a strandra visszafelé vettük az irányt.