Hűvös szombat

Úgy kezdődött, hogy mire elindultunk már volt 11 is. Egész napot a strandon kívántuk tölteni, nem kellett sietni, sajnos az idő sem volt valami fényes, ezért sem bántuk a kései indulást, de csak jó volt végre nappal is látni a bejárat épületét, a gyerekek már nagyon izgultak.

Odabenn aztán rögtön olyat láttam, amit még sosem, igaz nem vagyok nagy kertész, de azért láttam már pár virágot. Ez leginkább a csillagfürthöz hasonlított, de mégis kicsit másabb volt a levele, és a virága is, a magjai, pláne és sokkal magasabb nála. 

Nehezen vetkőztünk le, és igen nagy biztatás kellett, hogy bemerészkedjünk a vízbe, de szerencsére volt jó pár medence, nagy örömünkre még a melegebbek között is jócskán lehetett válogatni. Második nekifutásra már nem is keresgéltünk, rögtön a termál medence felé vettük az irányt.

Amikor letelepedtünk már tudtam is mit fogok ebédelni. A közeli sütöde melletti asztaloknál egy férfi tett le maga elé hasonló csülköt, nekem azóta erre csurgott a nyálam. Jó választás volt. Ropogósra sült bőr, alatta egy kis zsír, és az az omlós sós hús. Hmmm. Gondolatától most is összeszalad számban a nyál. 

Emésztést elősegítendő sétáltunk kicsit a strandon.  Feltűnt, hogy mindenfelé vannak árusok, akik ugyanazt az árút, azonos áron adják, nyilván egy cég, vagy egyenesen a strand felügyel mindent. (Ez később megdőlt, mert az utcán is egyformák a bentivel az árak, amik egyébként szolidak, vagyis az ár azonos, mint más városban, csak dupla adag jár érte.) Ja, és a helyi ásványvizet, bort, pékárút, látványosságokat, szolgáltatásokat reklámozzák, amiben igazuk van és szerintem jól teszik.

6-kor már felöltözve is hideg volt, úgy döntöttünk ideje haza menni. A többiek sétálni már nem akartak, ezért külön váltunk, ők mentek haza, én pedig kimenőt kaptam.
Első utam a strand melletti sétáló utcára vezetett, a harangházhoz. Itt rögtön egy és egynegyedet szerettem volna ütni egy csapásra. A pont fenn van a magyar szerveren is, mint a Hajdúszoboszlói séta első része egy jelszó részlettel. Az építményt eltéveszteni sem lehetett, de a mikrónak volt pár lehetséges rejtek hely. A koordináta alapján igyekeztem kiválasztani a legközelebbi pontot, és minél kevesebb oszlopot átvizslatni, hogy ne legyek nagyon feltűnő. A nézelődés közben végre találkoztam élőben is egy kesserrel, az oszlopok között egy kicsit megkíméltebb csix-el a kezében jött velem szembe Luilui88. Nagy mosollyal köszöntünk egymásnak, és közös erővel kerestünk tovább. Én voltam a szerencsés, én tapintottam ki a ládikát. Plusz szerencse, hogy még harangjátékot is hallottunk, de a keresést külön-külön folytattuk, Ő már járt arra amerre én indultam.

Tovább a Fő úton kellett mennem, csodálkoztam, hogy nincs forgalom, 1 autó nem sok, annyi sem jött rajta. Nemsokára az is kiderült miért. A hétvégi lovas parádé részeként felvonulás volt, előbb mazsorett csoportok, majd különféle fogatok, lovasok jöttek, de volt még középkori család és karikás ostorral csettintgető betyárok is.

A legvégén pedig utcaseprő autók. Ilyet sem láttam még. Legfeljebb egy bácsit lapáttal, utcaseprővel a kezében, aztán szedte amíg bírta.

A séta második jelszórészlete a Görög katolikus templomon volt. Mint már említettem nem szeretem a multikat, annyi a hiba lehetőség, a család nem könnyen vehető rá egy pont keresésére sem, nem még rögtön 3-4 kitérőre. De, most egyedül voltam, útba is esett, a negyede már meg is volt nem hagytam ki a többi részét sem. Olyannyira, hogy közelebbről megszemléltem a talajszerkezet is. Térdnél és könyöknél meglehetősen kemény az itteni kövezett, bokánál pedig fájdalmasan egyenetlen. Ültem 10 percet a lépcsőn míg lábra tudtam állni.

A régi főtéren még a II. világháború áldozatainak emlékére állított emlékmű is meghatott, pedig ezekért sem vagyok odáig, annyira nem igaziak. Olyanok, mint ami kell, hogy legyen, hát ez ilyenre sikerült.

Na, de a fiatalok fája, az már valami. Tölgy ráadásul.

Ebből a szökőkútból eddig már 2-t láttam ebben a városban (de lehet 3-at), az első a Harangháznál volt, a másodikban nem vagyok biztos.

A multi jelszavának 3. része Bocskai szobrán található, ami nekem már absztrakt. Kehes ló, girnyó test, nagy fej, és hogy áll a keze?

Következő furcsaság a városháza díszvilágítása. Máshol is fenn van még a karácsonyi dekoráció, ezt már meg kell szokni, de miért kell a címer elé tenni a csillagot. Azt a részt ott ki kellett volna hagyni, és csak megvilágítani. 

                                                    

A Bocskai utcában rengeteg a múzeum, kiáltás, tárlat, ilyen és olyan ház. A városban többfelé nyilak jelzik merre kell menni, ha az ember fia/lánya művelődésre vágyik, azonban én ebben az órában már nem számíthattam rá, hogy múzeumot nyitva találok, de volt más is erre felé, amikért jöhettem erre. A com-os mikro hamar meglett, de a Retró múzeum külső, pót jelszava eltűnt. Nem bántam, ide úgy is családostól akartam eljönni. Adri annyit kérdezi, mik voltak, amikor mi gyerekek voltunk, hát most majd láthatja legalább, amiről szoktunk mesélni.
Nekem újabb csodálkozást okozott a utca elején lévő Római katolikus Templom, ahol épp esti mise volt. Azok az emberek ott  kérem szépen nem csak nézelődnek. Nem fértek be, de az utcáról is részt vettek az Isten tiszteleten. Még ha tudom is, hogy rengeteg az álszent ember, jó volt látni, hogy van akiben még a tiszta hit is él, mert az előzőek, biztosan benn csücsültek.

               

A szomszéd utca elején található a helyi Tűzoltóság, fali fülkéjében Szent Flórián szobrával, ami előtt egy régi Tűzoltószekér is kiállításra került. A szekeret először csak jártam körbe-körbe, de hajtott a kíváncsiság, és alá is pillantottam minden irányból, azonban egyik kiálló rész sem az volt, aminek én szerettem volna, hogy legyen. Mivel az utcán már senki nem járt, nem izgattam magam, nyugodtan fogdostam mindenféle lehetséges rejteket, előbb, vagy utóbb meg lesz ez. Nyilván nagyon figyelmetlen vagyok, de észre sem vettem, hogy az emeleti ablakból az egész műszak engem figyel. Sűrű pislogások közepette csak azt tudom mondani nem akarták, hogy az egyébként tiszta szekérrel összekenjem a kezem és nézelődésüket leleplezve lekiabáltak, hogy hátul keressem. Ha szégyenlős kislány lennék, nyilván pirultam volna ennyi fess legény láttán, de az istennek nem akartak lejjebb jönni.
Jók ezek a sinus90-es ládák, csak ne mindenhol Luilui88 járt volna előttem.

4 ládám ezzel már meg is volt a hétvégén, már csak be kellett fejezni a multit és kész az 5. találat is. A 4. részlet elvileg hagyományos ládában volt a várfalnál. Sajnos doboz nyista, de legalább a jelszórészlet a helyén van. 

Már erősen szürkült, és mintha a szél is fújdogált volna, jelezve mindjárt eső lesz, hazafelé vettem hát az irányt.  A helyi Coop kirakatában újabb érdekességre lettem figyelmes. Ízléses kirakat, kenyeret biztosan vennék tőlük.

Útközben latolgattam kitérjek-e még a Csanády borházhoz. Vajon mi más tettem volna? Csak 500 m!
Mint a képen is látszik, már nem volt világos. A koordináta egy fűzfa alá vitt, de Istennek hála nem kellett a sötétben üregekben matatnom. Az épülettel szemközti víztorony éjjeli őre épp a régi Polski-ját szerelte. Nagyon kedvesen mikor megérkeztem éppen kitolta a garázsból, felnyitotta a motorháztetőt, törölgetett ott valamit, majd a műszerfalat is megsimogatta és visszatolta a garázsba. De, közben még odaszólt, hogy az akácban keressem. :$
Én nem mondanám az ilyen embereket muglinak.

Benn az udvaron a kereskedés tornácához csalt egy érdekes forma, ami a tartó gerendát díszítette. Messziről, ahogyan a fény átszűrődött a farágás között unikornisnak tűnt, de az egy műemléképület udvarán nem lehetett. Madárka volt, kitárt szárnyakkal, tátott csőrrel.

A helyi 8-ból 6-ot már megleltem, 7. kicsit fentebb a reptér szélén található. Ha visszamegyek a Fő útra és a tegnapi vonalon megyek haza, hosszabb, mintha északnak indulok és még megpróbálkozom a Reptéri rejtéssel (bár ellem lámpa nem volt nálam), aztán a strand mögül érek haza. Ráadásul jár arra a Puttó, és eddig mindenhol működött a közvilágítás, sőt az utcánkig még bicikli út is volt. Az eső ugyan egy-egy cseppel mutatta mi szólhat közbe, de bármerre indulok ugyanaz vár rám. A Reptér felé mentem.
Az egyik utcasarkon fekete macskával találkoztam. nem vagyok babonás, de imádkoztam ne szaladjon át előttem. Nem is tette. Szerencsém lesz, majd kiderül miben.
Az emlékkő még sötétben is hamar meglett, de a dobozért, hiába volt nagy méretű nem láttam meg, nem másztam be a bokrok, fák, virágtartók alá. Szabad szemmel láttam én ott 2 repülőt, meg a tornyot, de a képen csak a szomszéd falu lámpái látszanak. A telefonommal próbáltam világítani, ám mit sem láttam vele többet, mintha nem lett volna ennyi sem. De, hogy én nem nyúlok be sötét helyekre az tuti, ez a láda is megmarad holnapra. Legalább lesz valami fiús apropó is.

7,6 km-t sétáltam, aránylag célirányosan, körben sorra véve a ládákat, mire haza értem 9 elmúlt és már igencsak sürgetett a szükség, meg az ígéret, hogy ma manikűr lesz.
A többiek eddigre letusoltak, megvacsiztak, és rám vártak, kifent karmokkal. A várakozás közben Arinak még frankó konty is kerekedett.

Aztán köröm neki, Áginak, Katának, és az alapok Nikinek is. Nekem meg legalább egy alapos manikűr, hogy ha összejön majd holnap reggel a Nikiével együtt befejezzem. Éjfélre kerültem ágyba, addigra a megpihent lábam újra fájni kezdett, alig tudtam rálépni, pedig már el is felejtkeztem a balesetről.