Idehaza sötét volt és már csak kicsinyke foltokban hó. Ahogy haladtunk egyre északabbra, keletebbre lett egyre összefüggőbb a hótakaró, mire megérkeztünk Középhutára már teljesen összefüggött. Jó kis havas kalandnak néztünk elébe.
Először beszereztük az ottholi melegedéshez szükséges borocskát még Tolcsván,
aztán a a túrajelentést pecsételtettük le a Középhuta egyetlen kisboltjában, majd az autót a sárga jelzés mellett hagyva átkeltünk a kis hegyi patak hídján, és bevettük magunkat az erdőbe. A kékig 3 km.-es emelkedő és szépségek vártak ránk a szűz hó taposásának nehézségei mellett. Hamar neki is fogtunk a vetkőzésnek. Főképp miattam haladtunk lassan, de az én számításaim szerint jó ütemben. Nekem felfelé 2 km. megtételéhez 1 óra kell, ez most is ment, lefelé pedig tudom tartani a többiek tempóját de még nem néztem milyen sebességgel. Minden esetre igyekeztem, de nem hajtottam magam, inkább nézelődtem, és élveztem annak a látványát ami az utamba került. Hamar megfogalmazódott bennem, hogy bár ez a második Zempléni túrám, de milyen jó, hogy erre is téli időben került sor. Esőzéskor, vagy olvadáskor az utat keresztező, sokszor vele együtt haladó vízfolyások jobban megnehezítenék a túrát, mint most a jó 10 cm.-es hótakaró, és milyen gyönyörű a sok jégcsap, vagy a befagyott felszín alatti csorgadozás, néhol előbukkanás.
A Mlaka rétig nem sokan jártak előttünk havazás óta, legalábbis gyalog, az autósoktól hátramaradó lefagyott nyomvonal pedig jó kis nevetésnek lett forrása, ahogy felváltva vágódtunk el rajra.
A réttől még bő 1 km.-re értük el István-kutat. Itt találkoztunk először emberrel, rögtön egy nagy csoporttal. Megtudtuk, ők már 1 hete itt vannak, a felső erdészházat bérelték ki, és mi vagyunk az elsők akikkel ez idő alatt találkoztak. A nyomokból ítélve ők sem jártak sokfelé. Kis beszélgetés, pecsételés után elköszöntünk egymástól, meg Imrétől is, aki visszaindult az autóhoz, hogy Regécre vigye és onnan induljon velünk szembe, aztán majd valahol találkozzunk. De, legkésőbb 3-kor Regécen kellett lennünk. Tartható volt a terv.
A kúttól jó kis kaptató következett egy fiatal, de annál sűrűbb nyírjesen keresztül. A hó és a fák fehérsége miatt nem is tűnt olyan sűrűnek, mint az ezt követő fenyves, ahol a fák között átlátni sem lehetett. Az egyik ilyen fenyvesben haladva arra lettem figyelmes, hogy nagyon furcsán sípol a tüdőm, pedig nem is éreztem, hogy fulladok, de csak kilégzéskor hallotam a vijjogást. Ha visszatartottam a légzést, nem hallottam, ha újrakezdtem megint. 5-6. után biztos voltam benne, hogy a hangot madár kell kiadja, mégpedig ragadozó, nem is olyan túl messziről, de ha dögkeselyű (amiről tudom lehetetlen), és rám vár, akkor rossz lóra tett, mert én bizony lemaradva, de haladok, és nem ma leszek jó falat. A Nagy-Péter mennykő előtt beértem a lányokat, és egy gyors banánozás után el is indultam előttük, hogy a leágazásnál megleljem a virtuális jelszót. Szerencsére nem volt nagyon elrejtve.
Innen már csak kis emelkedő volt hátra a hosszú ereszkedés előtt, ami bevezet Regécre. Elhaladtunk a Pengő-kői leágazó mellett, ahol a GPS ládát jelzett, de mivel nem nyomtattam ki a leírást azt hittem beteg, csak itthol néztem meg alaposabban, hogy annyira közel van a kettő egymáshoz, hogy csak 500 m.-es közelítésben jelenik meg ez a láda is, ami ráadásul szintén virtuális, tehát még időben sem jelentett volna veszteséget a keresése, és talán 50 m. letérést jelentett volna. Már ott is bosszankodtam miatta, hogy a gépre miért nem töltöttem le a leírásokat, itthol meg rendesen esz a méreg, hogy ennyire figyelmetlen voltam. Így utólag a szembeni szép kilátás sem igazán nyugtat meg.
Dörgő kunyhónál (a kunyhót nem láttuk) megálltunk ebédelni. 1 óra volt. Jól haladtunk eddig. Már csak egy kis domb aztán lejtő a faluig. Ahogy beértünk a vízmosásba meg is láttuk velünk szemben közeledni Imrét. Lefelé már együtt mentünk tovább.
Többször kereszteztük a patakot, és rengeteg szikla mellett haladtunk el.
Kemencekőnél még mécsest is gyújtottunk a elhunyt kéktúrázók emlékére,
majd nemsoká a távolban megpillantottuk Regéc várát. Hú, de magasan, és ma még oda is fel kellett mászni.
A falu első házánál állt a kocsi, beszálltunk és a faluba már azzal mentünk be. Pecsételtünk az éppen zárva lévő Veronika panziónál és ugyancsak kocsival felmentünk a vár alatti parkolóhoz.
Innen csak Imrével mentünk gyalog, Anikó és Terike kocsival mentek át Mogyoróskára, elfoglalni a szállást. Kékről a vár leágazásáig is volt emelkedő, de még aztán is jó nagy kanyar várt ránk, mire hátulról elértük a kaput, vagyis csak Imre. Ő nyulat, vagy sörétet vacsorázott, de hiába a jó tempó Ő sem jutott be, sajnos a kapu dec. 1-től zárva volt. A láda pedig kapun belül.
Szomorúan visszaereszkedtünk a kékig, és tovább a falu felé. Fenyvesben haladtunk és nagy fákat láttunk kidőlve, jó nagy vihar lehetett erre. Ahogy szét néztünk vettük észre, hogy jobb oldalt az úttól 4-5 fával beljebb majd 1 km.-en át jó vastag sávban a fák megvannak skalpolva. A hosszú törzs magasan ott törött el, ahol elkezdődött a lomb, de nem mint amikor csak a nagy szélben kidől egy fa és hosszában a törzs törik, hanem szinte vízszintesen, mint mikor csavarják. A faluból találkoztunk egy fiatal párral, akik feljöttek megnézni mi történt, mert 2 napja nagyon hangos volt az erdő. Hát, ez történt. Az ember is tud rondát művelni, de természet erői sem kutyák.
Már csak a szállásunkat kellett megkeresni. Napkelte vendégházban foglaltunk szállást, de végül a Sasfészekben lettünk elszállásolva.
Hát, sok jót erről nem mondhatok. De, hogy más ne járjon így elmondom mit tapasztaltunk. Az épületbe vezető lépcső jégbordás. Odabenn szebb kort megélt bútorok kisebb koszban. Valószínű volt már idén takarítva, vagy a néhol megmaradt konfettik még a 11/12-es buliról maradtak, de az ablakokban lévő pókháló szerintem még a nyár melegében szövődött. A fürdőt ugyan nem lett tisztább, de biztonság kedvéért át Domesztoszoztuk. A konvektor végig meleg volt, a cipőm is kiszáradt, vizem is megmelegedett a tetején, de a szoba felmelegítésre kicsinyke volt, Imrééknél 18 C volt, nálunk érezhetően kevesebb a hőmérséklet. 10-en szálltunk meg ezen az éjjelen, 25000 Ft. De, gondolom hétközben nem fűtenek, 1 nap alatt pedig nem melegszik fel az épület. A konyhában volt 12x2 tányér (az is poros), de csak 2 kiskanál, és 3 műanyag nagy, egyéb evőeszköz nem, 10 kicsi teás bögre, meg 1 söröskorsó. Mikrót kitakarítottuk. A hűtőt csak kinyitottuk, szagától meggondoltuk magunkat és a kocsiba vittük a hűtendőket.
Összehasonlítva a Hollókői 1 hónappal ezelőtti szállással ég és föld. De, az előző éjszakai 2 órás alvás és a 20 km.-es út után voltam annyira fáradt, hogy nem izgattam magam, csak aludtam egy jót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése