Tél van, vagy már vége?

Ó ezek a rövid nappalok.
És ez a kanapétlanság!
Nem elég, hogy mire hazaérek már majdnem sötét van, de még az ágyon kívül más hely nincs is, ahová letehetném a fenekem. Ha meg már oda tettem el is alszom. Középiskolás korom óta nem aludtam ennyit. Dehogy ez milyen fárasztó. És milyen eseménytelen. Bezzeg hétvégére meg feltornyozódik a sok tennivaló és alig marad idő a jó dolgokra. Az madáretetőt is csak töltöm, de még nem tudtam megkukkolni, milyen szépségek csipegetnek az ablakomban. Sajnos az utcában kivágtak több öreg fát, így a harkály párt nem látom. Bár azt kétlem, hogy ők majd egyszer innen falatoznak, de remélem egyszer őszapót is láthatók. Ennek érdekében még egy vebkamera vásárlását is fontolgatom. Na, nem azért, hogy azt is lássam, ami akkor történik, amikor nem vagyok ott, inkább, hogy észrevétlenül tudjak képet készíteni, hogy ne zsibbadjon el a kezem mire exponálni kell. Mert óvatosak ám ezek a madárkák, ha csak egy picurit mozdul a függöny máris elröppenek.

A virágokkal nagyobb szerencsém van, igaz korai még a hóvirág nyílása de azért örülök nekik.