Á nem hagyjuk még annyira magára a gyereket, elsőre anyuék hozták haza, és majd a Jászapáti vásárral egybekötve mi visszük vissza félig. De maradjunk az elején, és bár leírni sem lehet annyira mondta és mondta az első hét élményeit, az új tanárokkal kapcsolatos tapasztalatokat, meg az osztálytársakkal való ismerkedést, nem elfeledkezve az utazási körülményekről, és persze sok apró cseprő, és pár nagyon fontos dologról sem én annak örültem, hogy végre idehaza van. Persze jó volt, tudni hogy az ismeretlen újdonság miatt érzett stressz oldódik benne, jól érzi magáz, élvezni tudja, és remélem persze majd tanulni is fog a választott távoli isiben, és nehéz, de jó lesz így.
És hát mit csinál egy anyuka? Sütivel várja gyermekét. Én
rétessel. Jó sokkal, hogy estére is jusson belőle a nyársalásra, ha majd az első történet áradaton túl leszünk, de rövid ez a nap.
És az éjszaka sem hosszabb, hogy minden beleférjen, pedig csak hallgatni, és biztatni kellene.
Mondjuk még táplálkozás közben is a tető alatt, hogy ne nőjünk már sokkal nagyobbra, míg az ottholról hozott sütnivalót elő sem hagyják venni. Kivétel persze a rétest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése