Ma is felkelt a nap, és vele együtt én is, mint az egész tábor. Mindenki sürgött-forgott, pakolt, csomagot hordott, keresett, búcsúzott. Szépen lassan a mi autónk is megtelt, de 1 feladatom még volt, a 2 napja meggyógyított fiolának új helyett kellett keresni. Utolsó feladatként átnéztem a szobákat, nem felejtettek-e valamit társaink itt, és míg Imréék lerendezték az ilyenkor szokásos dolgokat becserkésztem a lehetséges helyeket. Abban biztos voltam az OKT oszlopára nem teszem vissza, hanem mellette az új esőbeálló faszerkezete lesz a megfelelő hely. Van jó pár hézag, de kicsit azért nagyobb helyre van szükségem, ha télen kicsit megduzzad a fa, akkor is mozgatható kell legyen a tégely. Végül a pecsét felőli sarok oszlopának tetejére tettem, kissé az egyik léc takarásába. (Idehaza e-mailben értesítettem a rejtőt.)
Van még miért visszajönni, de most indulhattunk haza.
Az útról csak annyit nagyon meleg volt, és én nagyon fáradtnak éreztem magam, ennek köszönhetően végtelennek tűnt, de hazaértünk, és holnap munka.
A fenébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése