El nem tudtam képzelni mi lehet a kapun túl, de kellemes hajnali meglepi volt a benti tapasztalás. Ha boroznék biztos szívesen kóstoltam is volna.
A következő képet tegnap már láttam, akkor megijedtem, de ma már tudtam ide 2/1-ben is feljutok, és magam is meglepődtem, de élveztem,
még az őt követő homokot is.
Kislakon nem esett útba bolt, Györökön inkább kitértem hozzá, mert tudtam Gyugyon sem lelek majd, és már éhes is voltam. A bolt felé ráleltem (nem volt nehéz, elég nagy szoborfülkében volt) Szt. János szobrára,
majd míg falatoztam megkérdeztem egy erdőben járatosnak látszó férfit mi a véleménye a zöldről Hács felé. Szerinte biciklivel abszolút járható és nem homokos, bár éjjel esett lesz pár pocsolya, de jó az út. Bíztam a megítélésében, de nem értettem hogy lesz ilyen hamar vége a homoknak.
Nem is lett, csak lehet itt másképp hívják. Minden esetre az elhagyott, erősen pusztuló Kacskovics kastélynál még volt némi sitt is, de a zöld és sárga szétválásánál, a kanyar után már csak a homok, löszfal, és az akácos, szúnyogokkal, böglyökkel, meg emelkedéssel. Pocsolya csak kevés, és kicsi volt, de úgy is tolni kellett egészen a tetőig, ahol az út elkanyarodik délnek. Itt tényleg váltott a talaj, és már nem akácosban voltam, de az idén járt már erre két terepjáró kategóriájú úton csak azért haladtam mert enyhén lejtett. Aztán jobban, de nekem még belefért, csak az éppen erre kocsikázó vadászok lepődtek meg rajtam. Aztán leértem az aljára és erősen reméltem amikor 1 km. múlva megint nyugatnak megyek nem fog ez rám visszafelé várni. De, ne szaladjak annyira előre, az az 1 km. is megérdemel 1 mondatot, főképp mert itt jött a pocsolyás szakasz. Emberem nem tévedett, de biztosan nem csak az elmúlt éjjeli esőtől duzzadtak meg annyira, hogy a teljes "útszélességet" lefedték. Pocsolyától pocsolyáig tekertem, de a nagyvizeknél maradt a csalánosban lépkedve pocsolyában bicikli tolás. Örültem, mikor újra homok került a kerekek alá, még ha kicsi kitérés is következett, hogy Hács előtt Béndekpusztát is felkeressem.
Gondolom, (előző)századelőn amikor a Kacskovicsok még éltek más volt kastély, templom, és nem utolsósorban az út minősége is, de múlunk, erősen.
Hácsig újra homok következett és vele együtt bicikli tolás. Majd tapasztalás, közelebbről a homokot.
Hallottam, hogy mellettem mozgolódás van az erdőben. A valami közeledett. Nem nyúl volt. Nagyobb, és egyre közeledett. Úgy tűnt mellettem fog az útra érni. Lassítottam. Egy ideje már jobbommal a tolás miatt letett szemüveget akartam orromra visszavarázsolni így nem sok választásom volt mivel tegyem. A zaj minél jobban közeledett én annál jobban húztam a kart, de mikor megpillantottam az előttem 5 m.-re sem előugró őzet mégjobban rámarkoltam. Ekkor már hiába engedtem el a szemüveget, és markoltam rá a hátsófékkarra is, a kerék elemelkedett az útról, egyre jobban, éppen csak rajtam nem fordult át az egész bicikli. Az őz még hátrakacsintott, majd a túloldalt távozott, én meg fájó oldalam áttapogatása közben azon imádkoztam a kölcsönszekérnek ne legyen baja.
Nem tudom mit gondoltam. Elütöm? Biciklivel?
Az ijedelemre szedreztem egyet, és közben jót nevettem hülyeségemen.
Hácsra beérve a kertek alatt rögtön balra kellett forduljak, hogy furcsa mód a falu szélén lévő Szt. Erzsébet római katolikus templom
kertjében elhelyezett rejtést megleljem. A faluban pecsételtettem, és a zárt kapukkal védett evangélikus templom
mellett eltekerve megcéloztam Lengyeltótit. A község már nem szerepelt turistatérképemen, a GPS pedig 2 templomot jelzett, kb. egymás mellett a templomdombon, azonban senki nem tudott másikról, mint a dombtetőn álló Szt. Jakab római katolikus Árpád-kori templom, melyet a kálvária felől közelítettem meg. A bicikli kicsit akadályozott, de a stációk és a templom közé állított keresztekhez érve már ez egyáltalán nem érdekelt. Nem tudom eljutottam volna-e ide, ha nincs a GC, de örültem, hogy ha már biciklire ülök nem csak tekerek oda és vissza. A tegnapi gyugyi út is élmény volt, és itt a szomszédban is érdekesre leltem. A templomba beengedtek,
mögötte gondozott az udvar, előtte hangulatos téren a virágágyásban nemesített rózsa.
Ha nem arról szólt volna az alku, hogy délelőtt bicikli, délután közös program szívesen maradtam volna, de időre, és km.-re is megvoltam, ezért Szőlősgyörökön keresztül a tegnap megismert, és ma is használt úton ideje volt visszaindulni.
Mára 45 km. jutott, a bukás ellenére is egyre jobb összhangban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése