Május óta kerestük a megfelelő alkalmat mikor menjünk fehér oroszlánt simogatni, de csak most -mikor már az újságok szerint nem lehet- tudtunk eljutni, pedig itt vannak a szomszédban. Azért mi bíztunk, hátha, és szerencsénk volt, kihozták őket, csak kisebb nyilvánosságot akartak a gazdik. Érthető, mi lehetett itt dupla ekkora tömegben? Mert most is, mint a korábbi alkalmakkor a kert összes látogatója a korlátnál sorakozott, várva a kis gézengúzokat. (Voltunk mi már a
tigriseket, és még előbb (nem lelem a linket) oroszlánt is simogatni, de olyan fantasztikus élmény volt most is, hogy amint lehet megint jövünk, még akkor is, ha már Lajosmizsére kell mennünk érte.)
Nala és Mombasa is játékos, kézhezszokott, puha bundás kis jószágok, de legjobban bennük is a tappancsuk nyűgözött le. A puhasága mellett még izzad is, de mégsem saras, pedig a földről emelték fel őket a tapizáshoz. Gyömöszölni, és sokáig ölelgetni nem lehetett őket, szinte éppen csak simítottunk rajtuk párat, de így is fantasztikus élmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése